Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - IX. Ausztria bekebelezése a Harmadik Birodalomba. A nemzetközi helyzet alakulása Ausztria megszállása után

Szóba hoztam a Szovjet-Unió viszonyát a kisentente államokhoz is.. A Csehszlovákiával való barátságban nem történt változás, mondotta, Romániát a népbiztos feltűnő előzékenységgel kezelte. Kétszer is hangsúlyozta, hogy a Butyenkó-ügy nem befolyásolhatja a szovjet—román viszonyt, melyet insisztálásomra így jellemzett: „nem különösen jó, de zavartalan és normális szomszédi viszony." Három hét alatt mily változás a hangnemben ! Litvinov soha ily előzékeny rezerváltsággal nem beszélt Romániáról. Mi lehet ennek oka? Komolyan elfordult volna Bukarest Berlintől? Vagy a cseh veszedelem és egy esetleges (ha csak formális is) segélynyújtási lehetőség biztosítása kényszeríti mérséklésre a szovjet diplomáciát ? Végül szóba került a külügyi népbiztosnak március 17.-én tett javaslata nemzetközi konferencia egybehívására. Aziránt érdeklődtem, hogy javaslatával mily terve van, hogy az magában foglalja-e: a) politikai egyensúly létesítését Közép-Európában; b) a dunavölgyi és Balkán-államok részvételi lehetőségét, a nélkül, hogy exisztenciájukat veszélyeztetnék; c) a még megoldandó nemzetközi kérdések rendezését, vagy d) a béke-szerződések még érvényben levő igazságtalanságainak véglegesítését a status quo fenntartása formájában. Litvinovot a pozitív kérdések egy kissé meglepték; kijelentette, hogy az ő nyilatkozata csak „Sondierung" volt, hogy kifejezetten nem iniciálta konferencia összehívását és hogy egyáltalán nincs nagy reménye Anglia kedvező állásfoglalására. A nyilatkozat-tételnél határozott terv nem lebegett szem előtt. Elsősorban a felelősséget akarta a Szovjet-Unióról elhárítani. Az ügy lényegében — szerinte — mindenekelőtt arról volna szó, hogy a németek további expanziójának kellene gátat vetni. Később azután esetleg lehetne szó arról is, hogy a kollaboráló államok békés úton, bizonyos változásokat eszközölnének. Az volt a benyomásom, hogy a népbiztosnak tényleg nem volt nagyobb szabású terve a javaslat-tételnél. Célja u. 1. tisztán az volt, hogy a hangulat kihasználásával megismételje a demokratikus országoknak egy német, ill. fascista-ellenes blockba való egyesítését, amely kísérlet különben ismét keserű csalódással végződött. Jungerth s.k. m. kir. követ Küm. pol. 1938—21/7—1120. Sokszorosított másolat. 451. A NÉPSZÖVETSÉG MELLETT MŰKÖDŐ MAGYAR KÉPVISELET VEZETŐJÉNEK JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Genf, 1938. március 26. 16/pol. — 1938. A főtitkárnál és más titkársági főtisztviselőknél tett látogatásaim alkalmával az Anschlussal szemben bizonyos rezignációt észleltem. Mindent meg lehet szokni, így a genfi Ligára mért sorozatos csapásokat is. Minden702.