Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - IX. Ausztria bekebelezése a Harmadik Birodalomba. A nemzetközi helyzet alakulása Ausztria megszállása után

esetre az volt impresszióm, hogy az Anschlusst legalább külsőleg valahogyan nyugodtabban viselték el, mint néhány hónappal ezelőtt Olaszország kilépését. E rezignációba belejátszik az események tanúságának levonása is: merném mondani, annak felismerése, hogy az eseményekért nem annyira Hitlert kell okolni, aki a maga szubjektív szempontjából kihasználta a tervének keresztülvitelére oly páratlanul kedvező konstellációt, mint inkább azokat, akiknek hibájából ez a konstelláció előállott. Az uralkodó hangulat magával hozza az őszinteséget. így Avenol főtitkár előttem egyáltalán nem leplezte, mennyire káros és mennyi mulasztás okozója volt a cseh politika a „politicpie du chateau", annak kihatásaival a francia politikára; nála szokatlan hévvel ostorozta Mussolini magatartását is, aki egy — Avenol szerint nem létező — angol veszélytől ijedezve, odadobta közép-európai pozícióját, végeredményesen átadván azt a németeknek, sőt azoknak a Középtenger felé is utat engedvén. Nem akarván Nagyméltóságodat hasonló expektoráciőkkal untatni, áttérek a megtörtént Anschlussnak genfi, hogy úgy mondjam gyakorlati következményeire. Elsősorban említést érdemel a mexikói állandó genfi delegátusnak, Fabela úrnak a főtitkárhoz intézett levele, amelyben Ausztria politikai halálát a népszövetségi alapokmány és a nemzetközi jogi elvek elleni súlyos merénvletnek minősíti. A levél szerint a Nemzetek Szövetsége nem fogadhatja el a befejezett tényt anélkül, hogy a leghevesebben ne tiltakozzék és az egyességokmányban előírt ellenrendszabályokat ne foganatosítsa. A levél erős hangja dacára azonban konkrét propozíciókat nem tartalmaz. A-főtitkár közlése szerint az ideológiai szovjetbarát fronton álló mexikói képviselő ezen lépését korántsem a saját iniciatívájából, hanem kormánya kimerítő utasítása alapján tette meg. Ezzel kapcsolatban felemlíteném, hogy a német főkonzulátuson tett látogatásom alkalmával véletlenül fültanúja voltam Bismarck herceg és a főkonzulátus jelenlegi vezetője között lefolyt telefonbeszélgetésnek. Bismarck herceg szemrehányást tett genfi képviselőjének, hogy a mexikói jegyzéket nem terjesztette fel azonnal Berlinbe. Nyilvánvaló, hogy a német külügyi hivatalnak a teljes szövegre a mexikói kormánynál teendő lépése miatt lehetett szüksége; másrészt ezen végighallgatott beszélgetés bennem megerősítette azt a véleményt is, hogy a német külügyi hivatal, ellentétben a harmadik birodalom nyilvános kijelentéseivel, éber figyelemmel kíséri továbbra is a genfi eseményeket. A mexikói kormánylépést időbeli sorrendben követte a német kormánynak a főtitkárhoz intézett levelének közzététele, amelyben Mackensen államtitkár közli az Anschlussra vonatkozó, Linzben, március 13.-án németbirodalmi törvény teljes szövegét, hozzáfűzve, hogy ezen törvény kihirdetésének napjával az osztrák szövetséges állam megszűnik a Nemzetek Szövetsége tagja lenni. Mackensen úr ezen levele a március 18.-i dátumot viseli. A főtitkár azt csak március 21-én este tette közzé. Nyilvánvaló, hogy eleinte tanácstalan volt, mit tegyen a levéllel, és feltételezhető, hogy Párissal és Londonnal érintkezésbe lépett, mielőtt azt közzétette volna és annak vételét ötsoros levélben a német kormánynak elismerte volna. A Journal des Nations március 22.-i számában éles támadást intézett a 703.