Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Az iratok tartalmi kivonata

77. 1936. III. 31. Budapest 78. 1936. III. 31. Bécs 79. 1936. IV. 3. Budapest 80. 1936. IV. 3. Berlin 81. 1936. IV. 4. Prága 82. 1936. IV. 4. Bécs 83. 1936. IV. 4. London Napijelentés Vukcevic budapesti jugoszláv követ és Kánya magyar külügyminiszter beszélgetéséről Vukcevic érdeklődésére Kánya ismerteti a római jegyzőkönyvek kiegészítésére vonatkozó álláspontját: Az első jegyzőkönyv megerősíti a római egyezmény változatlan fennállását, és megcáfolja azokat a híreket, hogy Ausztria Csehszlovákia vagy Franciaország oldalára kívánt volna állni; az új jegyzőkönyvek nem irányulnak más államok ellen, és nem zárják el a lehetőséget a dunai államok gazdasági közeledése előtt; a második jegyzőkönyv kifejezi a dunai államok politikai együttműködésével kapcsolatos olasz—osztrák— magyar felfogást; a követ kérdésére Kánya közli, hogy szóba került a római jegyzőkönyvnek Németországra, Lengyelországra és Jugoszláviára való kiterjesztése, de konkrét megállapodásokra nem került sor; Vukcevic bírálja Olaszország albán politikáját, ami megnehezíti a barátságos viszony kialakulását Belgrád és Róma között; Kánya kijelenti, hogy Magyarországot semmiféle írásbeli megegyezés nem köti Németországhoz. A bécsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek A rajnai demilitarizált övezet német megszállása óta fokozódott a nemzetiszocialista propaganda Ausztriában. Napijelentés Kubr budapesti csehszlovák követ és Kánya magyar külügyminiszter beszélgetéséről Kánya tiltakozik a csehszlovák sajtónak az osztrák védkötelezettségi törvény bevezetése kapcsán folytatott propagandája miatt; Magyarország csak a teljes egyenjogúság előzetes elismerése alapján hajlandó a kisantanttal tárgyalni: Kánya cáfolja, hogy az osztrák védkötelezettségi törvényt a római találkozáson határozták volna el. A berlini magyar követ jelentése a külügyminiszternek A követ tájékoztatja Bülow külügyi államtitkárt a római tanácskozásokról; az államtitkár nem lát lehetőséget arra, hogy Németország csatlakozzék a római jegyzőkönyvhöz, de a dunai kérdés rendezésénél érvényesíteni kívánja befolyását; a német—osztrák kapcsolatok alakulásáról kijelenti, hogy Papén megbékítési kísérletét nem tartja komolynak. A prágai magyar követ jelentése a külügyminiszternek Louis de Monicault prágai francia követségi tanácsos szerint Franciaország a kisantantban már nem lát elég erőt az Anschluss megakadályozására, ezért szívesen látná Csehszlovákiának a római blokkhoz történő politikai és gazdasági közeledését; véleménye szerint ezt a célt csak úgy lehetne elérni, ha Csehszlovákia területi koncessziókat tenne Magyarországnak; kéri a magyar területi igények térképen való megjelölését. A bécsi magyar követ jelentése a külügyminiszternek Az osztrák belpolitikai életet lassú konszolidáció jellemzi; sikeresen végrehajtják az 1934-es alkotmányban körvonalazott hivatásrendek megszervezését; a nemzetiszocialisták folytatják illegális tevékenységüket, de a hatalmi szervek elég erősek ahhoz, hogy sikerrel felvegyék a harcot ellenük: a legitimista mozgalom számottevően nem növekedett. A londoni magyar követ jelentése a külügyminiszternek Maisky londoni szovjet nagykövet a béke biztosítása érdekében sürgetően szükségesnek ítéli a Népszövetség megerősítését; véleménye szerint, ha nem alkalmaznak komoly rendszabályokat Németország ellen, akkor Ausztriát, Csehszlovákiát és a többi közép- és délkelet-európai országot Németország annektálni fogja, s ily módon megvalósítja a Neumann-féle „Mitteleuropa" tervet; a magyar követ szerint a versailles-i békerendszer megalkotói maguk készítették elő Németország keleti terjeszkedését azzal, hogy szétbomlasz27