Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

egyezményre vonatkozó minden tervet és megállapodást aszerint ítélnek meg, hogy az mennyiben vet számot Lengyelország határainak biztonságával, illetve, hogy mennyire vonatik be Lengyelország a megállapodásba. Miként Kobylanski úr szavaiból látom, a Dunavölgyre, nevezetesen az •osztrák kérdésre vonatkozó német — olasz accord tekintetében a lengyelek nach wie vor igen szkeptikusak, sőt kétkednek, hogy Ausztriára vonatkozólag valamely megállapodás létre jött volna. Az osztályfőnök szerint „Budapesten sem ítélik meg optimisztikusan e kérdést és nem tulajdonítanak nagyobb envergure-t a német—olasz megbeszéléseknek ebben a vonatkozásban". Viszont az olasz nagykövetség első tisztviselője BellardiRicci meghatalmazott miniszter engem úgy informált, hogy az osztrák kérdésben «gy „accord de principe" jött volna létre s úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések eredményével Rómában nagyon meg vannak elégedve. Hozzátette, hogy a berlini jegyzőkönyv teljes szövege még nem áll rendelkezésükre és hogy azt nem szándékoznak egészében nyilvánosságra hozni. Kobylanski úr egyes kérdései után ítélve a dunai kérdésre vonatkozó konverzációk főként abból a szempontból látszanak a lengyeleket érdekelni, hogy Csehszlovákiát illetőleg történt-e valamely megállapodás, illetve, hogy az olaszok kilátásba helyezték-e támogatásukat Berlinben Németországnak a szudéta németségre vonatkozó igényei tekintetében. Hálás volnék, ha a lengyelekkel e téma körül folytatott konverzációimhoz direktívákat kaphatnék. Sok szívélyes üdvözlettel maradok igaz barátod: Hory András Küm. pol. 1936—21/27—2794. (3542) Eredeti tisztázat. 163. NAPIJELENTÉS SCHMIDT OSZTRÁK KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER MEGBESZÉLÉSÉRŐL Budapest, 1936. október 26. Schmidt Guido külügyi államtitkárrá történt kinevezése után most tette meg első hivatalos látogatását nálam. Ez alkalommal több rendbeli megbeszélést folytattunk, amelynek legnagyobb része a miniszterelnökségen, Darányi miniszterelnök úr jelenlétében történt. Mindenekelőtt az osztrák-német viszony alakulásáról kezdtem beszélni. Előadtam saját benyomásaimat és különösen utaltam arra, hogy Neurath báró német birodalmi külügyminiszter már évek óta az osztrák-német kibékülés mellett foglalt állást. Az év elején Londonban bizakodó reménységgel nyilatkozott a kibékülés esélyeiről. Megemlítette, hogy sikerült rávenni Hitler Führer-kancellárt arra, hogy lemondjon a népszavazásról Ausztriában. A nemzeti szocialista párt radikális szárnya természetesen •ellenezte ezt a politikát és ellenzi még ma is. De Hitler július 11-én a meg285