Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény

között tárgyalások folynak, nem gondolták, hogy azok ez év ősze előtt eredményre fognak vezetni. A megegyezést itt főleg abból a szempontból ítélik meg, hogy a kibékülés létrejöttével a Habsburg restauráció veszélye megszűnt, vagy legalább is bizonytalan időre kitolódott, minélfogva a német — osztrák megegyezést itt előnyösnek tekintik s azt őszinte örömmel fogadják. Bizonyos fokig ellensúlyozza ezt a kedvező hatást az a tudat, hogy megegyezés mögött Olaszország áll, melynek szerepét természetesen mint mindig, úgy most is bizalmatlansággal kísérik. Általános itt az a felfogás, hogy a német — osztrák megegyezés nagy horderejű politikai eseménynek tekintendő és hogy a francia — orosz kis entente blokkal szemben egy új államcsoport van kialakulóban, melynek revíziós tendenciái vannak, de melynek jellege egyben kimondottan antibolsevista is. Ez az utóbbi irányzat a politikai körökben, mint hitelesen értesülök, nyílt rokonszenvvel találkozik. Megállapítható, hogy a komoly politikusok közt nagyban van most elterjedve az az érzés, hogy a jövő azoké az államoké, melyek autoritativ elvek szerint kormányoztatnak, melyek tehát a szélső baloldali tendenciákkal szemben az állami tekintély alapjára helyezkednek. Maga Stojadinovic miniszterelnök is ezt a meggyőződést vallja jelenleg magáénak és bármennyire is szereti hangoztatni liberális és demokrata világnézetét, az államkormányzat terén tényleg diktatórikus módszerek szerint cselekszik. A kormánykörök a német—osztrák megegyezéssel szemben követendő magatartást illetően a fenntieknél fogva bizonyos dilemmában vannak és törekvésük igénytelen nézetem szerint egyelőre valószínűleg arra fog irányulni, hogy úgv a francia fronttal, mint az új államcsoporttal jóban legyenek. Franciaország értesüléseim szerint az utóbbi időben Jugoszláviát a legnyomatékosabb formában biztosította arról, hogy a kettőjük közt fennálló szövetséghez feltétlenül ragaszkodik, hogy a Laval-féle külpolitikai próbálkozások egyszersmindenkorra elintézetteknek tekintendők és a francia kormány minden körülmények közt hűen fogja teljesíteni a szerződésből folyó kötelezettségeit. Mindazonáltal téves volna ebből arra következtetni, hogy a német—jugoszláv viszonyban most esetleg elhidegülés állhatna be. A német — osztrák megegyezést itt nemcsak a Habsburg kérdésben bekövetkezett Jugoszláviára- kedvező fordulatra való tekintettel vették határozott megnyugvással, hanem úgy látják, hogy a megegyezés az európai politika egyik legkényesebb kérdését oldotta meg, minek következtében az utóbbi idők politikai feszültsége lényegesen enyhült és immár bizakodóbban lehet a jövő fejleményei elé tekinteni. A jugoszláv sajtó a német — osztrák megegyezést nagyjában az előadottaknak megfelelően kommentálta. Nagy nyereségként könyveli el a Habsburg-restauráció veszélyének elhárítását és a megegyezés lényeges pontjaként emeli ki, hogy kidomborítást nyert Ausztria német jellege. Ausztria, mondják a lapok, több-kevesebb határozottsággal, a megegyezés folytán függő viszonyba kerül a német birodalommal szemben, minélfogva arra lehet számítani, hogy az olasz befolyás Bécsben csökkenni fog. A „Politika" tudni véli, hogy Németország és Ausztria közt megállapodás jött létre arra nézve, hogy a Habsburg kérdést három évre leveszik a napi251