Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

itteni német követség körében ezért a párisi tanácskozások kezdetén igen élénk nyugtalanság is mutatkozott. Ellenőrizhetetlen hírek szerint a német kormány megfelelő formában fel is hívta volna a jugoszláv kormány figyelmét arra, hogy a két ország közti kereskedelmi összeköttetés minden pillanatban megszakítható, ami Jugoszláviára, tekintettel arra, hogy külkereskedelmi forgalmában ma a német birodalom áll az első helyen, igen érzékeny károsodást jelentene. Midőn azonban a tanácskozások további folyamán kiderült, hogy Jugoszlávia magát semmi irányban angazsálni nem hajlandó, ez a nyugtalanság ismét elmúlt. A francia-jugoszláv viszonyt illetően Pál herceg súlyt helyezett arra» hogy Párisban meghazudtolja a Jugoszlávia állítólagos elhidegüléséről terjesztett híreket s szembeszálljon azzal a feltevéssel, mintha Olaszország gyengülése következtében ma a francia barátságot itt kevesebbre értékelnék, sikerült volna is neki, úgy mondják, több, az évek folyamán a két ország közt felmerült félreértést eliminálni, mindazonáltal bármennyire is hangoztatta a sajtó, hogy a jugoszláv-francia viszony bensőségesebb, mint valaha s hogy minden megvitatásra került kérdésben a két kormány azonos álláspontot foglal el a jugoszláv külpolitika céljai és módszerei teljesen megegyezőek lévén a francia politika célkitűzéseivel, itt korántsem az a benyomás, mintha a két ország barátsága lényegesen megerősödve került volna ki a párisi tárgyalásokból. Bár nem bír jelentőséggel, de a két ország közti viszonyra mégis jellemző, hogy például az a tény, hogy Pál herceg Párisban Sarraut miniszterelnököt, ki tudvalevően Sándor király meggyilkolásakor belügyminiszter volt, magas rendjelkitüntetésben részesítette* az itteni közvéleményben élénk visszatetszést szült. Állandóan nagy felháborodással veszik itt továbbá azt, hogy a kereskedelmi forgalom tekintetében s a szankciók okozta súlyos károsodásért való kárpótlás kérdésében Franciaország részéről a legkisebb megértésre sem találnak. Megbízható értesülésem szerint minden, amit e vonatkozásban elérni sikerült, csupán abban áll, hogy a francia kormány kötelezte magát, miszerint az eddigi kontingenseken felül havonként 100,000 francia frank értékben vesz át árut Jugoszláviától, ami nevetségesen csekély engedményszámba megy. Az előadottak alapján az összbenyomás itt az, hogy a nagy garral folytatott párisi tárgyalások egyelőre nem vezettek sikerre s lényeges változást az eddigi politikai konstellációban nem hoztak. Most itt nagy kíváncsisággal várják, hogy mennyiben fog ezen állapoton Hodzsa miniszterelnöknek 24-ére bemondott látogatása változtatni, egyelőre azonban általában skeptikusak, vájjon lehetséges lesz-e az általa a Dunamedence gazdasági és politikai újjárendezését illetően állítólag kidolgozott konkrét javaslatai alapján az egymással ellentétben álló érdekeket és célkitűzéseket összhangba hozni. Alth s.k. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Küm. pol. 1936—76/11—608. Sokszorosított másolat.