Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1963. április 29. - 1. Tájékoztatás a terv-matematika szak ötéves tananyaga kidolgozásának állásáról. Előadó: Dr. László Imre - 2. Összefoglaló jelentés az 1962. évi tanulmányutakról. Előadó: Dr. Szabó Kálmán 1-19. p. - 3. Jelentés a Nyelvi Tanszék oktatási módszereinek felülvizsgálatáról. Előadó: Dr. Suara Róbert - 4. Javaslat a szabadságok kiadásának tervszerűbbé tételére és ennek fokozottabb ellenőrzésére. Előadó: Dr. Bora Gyula
dr. Háy László elvtárs Jelentés a Nyelvi Tanszék módszertani munkájáról Az egyetemi reform, a társadalmi szükséglet és az idegen nyelvoktatás módszereinek világszerte tapasztalható gyors fejlődése feladatává teszi a Nyelvi Tanszéknek is, hogy rendszeresen foglalkozzék a nyelvoktatási módszerek korszerüsitésével, eredményesebbé tételével. A Közgazdaságtudományi Egyetemen folyó szakemberképzés természetszerűleg azt követeli, hogy a nyelvoktatás 'gyakorlati jellegű legyen: alacsonyabb fokon a szakirodalom tanulmányozásához szükséges nyelvtudás, felsőbb fokon, elsősorban a külkereskedelmi és közlekedési szakon, az idegen nyelvű tárgyalóképesség elérését kell végső célul kitűzni. A Nyelvi Tanszék az elmúlt években kétségtelenül sokat tett a nyelvoktatás színvonalának emelése és a gyakorlati követelmények kielégítése érdekében. Aa itt készült társalgási könyvek, egyes jobban sikerült szakszövegjegyzetek mutatják a fejlődésnek ezt az irányát. Örvendetes módon a 'Tanszék egyes oktatói már régebben keresték és meg is találták a kapcsolatot az Egyetemen kivüli gyakorlati élettel* Ezt mutatják a külkereskedelmi nyelvkönyvek, szótárak, valamint a nagyközönség számára irt orosz és angol nyelvkönyvek, amelyek szerzői között a Tanszék több tanára is szerepel. A tanszéki oktató munkában az elmúlt évtized során az un. ’’kombinált'' módszer dominált. Ennek legfőbb elve a feltétlen tuda.tosság, amely később az idegen nyelvi jelenségeknek az anyáhyelaviekkel való összehasonlításával egészült ki, A tudatosság elvének eltulozása azonban a nyelvoktatást erősen elméleti jellegűvé tette. Pl. a hallgatók elég jól tudták a nyelvtani szabályokat, de azokat alkalmazni, vagyis idegen nyelven beszélni^ már kevésbé voltak képesek. Ez a módszer ugyanis a tudatosítást a nyelvi formákra koncentró lta, illetve korlátozta, nem pedig a tartalomra és a forma elemzése mellett nem jutott el a nyelvi közlésmód készségi fokon való elsajátításához. Ennek felismerése után és ebből kiindulva látott hozzá a Nyelvi Tanszék az újabb módszerek kereséséhez. Ez a munka már az 1962. év elején indult meg és lényegében 1963* januárjában a tanszéki kutatási téma kitűzésekor nyert megfogalmazást. A tanszék kutatási témája: ”Az egyetemen folyó^gyakorlati célkitűzésű idegen nyelvoktatás a./ korszerűsítésének elméleti és módszertani megalapozása, b./ modern technikai /audio-vizuális/ segédeszközökkel történő eredményesebbé tétele.” Ennek alapján a módszertani munka két irányban folyik: 1./ elméleti sikon, 2,/ a modern audio-vizuális segédeszközök alkalmazása terén. A jelenlegi elméleti munka a nyelvtudomány eredményeinek elsősorban a nyelvi struktúrák es a nyelvstatisztika terén elért eredményeknek tanulmányozásával es az oktatásban való felhasználásával, valamint a magasabbíoku nyelvhelyesség és stilisztika normáival foglalkozik. A gyakorlati
