Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1962-1963
1963. április 8. - Napirend: Az egyetemi képzés, valamint a felsőfokú közgazdasági szakiskolák és közgazdasági jellegű tanfolyamok összefüggésének egyes kérdései. Előadó: Dr. László Imre /Írásos anyag mellékelve / 1-14. p.
as Egyetem és a tecimikumok közötti viszonyt, a továbbképzés problémáját és hogy mi legyen a tanfolyami rendszerrel* Egyetért azzal, hogy a fogalmazásból nem szabad a mai: látszani, mintha presztizs-kérdásről lenne szó* Véleménye szerint okleveles közgazdász az, aki egyetemet végzett, a szakiskolát végzetteknél az illető szakterületet kell megjelölni. Az egységes rendezésre fel kell hivni a figyelmet, az erre vonatkozó fogalmazást vi -zabbá kell tenni. /mg kell jegyezni, hogy a tanfolyamok felmérése csal: példaként szolgái, nem törekedtünk teljességre* A bizottság kérdésében: a minisztériumban a tanárképzési bizottsághoz hasonló módon lenne szükség egy állandó sher - vezetre, amely ezekkel a problémákkal foglalkozik. Síihez kapcsolódik a beiskolázás kérdése is.-0E«jefíyzi» hogy a szakiskolák létrehozása, profiljának kialakítása eldöntésekor nen kérdezték meg az Egyetem illetékeseit, hogy hogyan lehet összehangolni az ott folyó képzést az egyetemi képzéssel. & Egyetért azzal, hogy a képesités megszerzése tekintetében 4 évet Írjunk elő azzal a megszorítással, hogy az ipar éti a kereskedelem területén, mert a mezőgazdaság más probléma* A tsz-könyvelés tekintetében alsó- és felsőfokú megoldást kell alkalmazni. Alsó fokon a technikumokban tanított anyag kielégítő, magasabb kvalifikációt a pénzügyi főiskola esti-levelező tagozata nyújthat. E 1 n ö k : Az előterjesztést azzal lehetne kezdeni, hogy nagyon nagy a kereslet különböző szintű közgazdasági kő - zettségii emberek tekintetében. Itt fel lehet sorolni a megfelelő példákat. Ebben a tekintetben rövid lejáratú intézkedések szükségesek, de nem volna helyes, ha a kérdést nem perspektivikus szervezeti kerete : megállapításával oldanánk meg. Hendezésre van szükség, ami abból is látszik, hogy egyes főhatóságok a maguk területén elrendeltek szakmai képesítéseket és ezen kívül egyes főhatóságok megjelöljék azt is, hogy milyen képesítéshez kötik bizonyos munkakörök betöltését. E, azonban nem tóitánt egységes elv szerint, különböző állásfoglalások vannak, fíendkivül komplikálja a kérdést, hogy a mérce nem a végzettség, hanem a szükség -tanfolyamokon szerzett minősítés. Ezeknek a fogyatékosságoknak a kiküszöbölése érdekében vet fel ez az előterjesztés néhány gondolatot. Ide tartozik annak ismertetése, hogy milyen zavarokra vezet ez a beiskolázásnál is, a képzési profilok kialakításában, a hallgatók elhelyezésében. r