Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1956
1956. október 22.
- 16 A honvédség vezetői egyetértenek az ifjúság gondolataival, de nagyon sze- ; retnék valamire figyelmeztetné és nagyon szeretném, ha egyetértenétek vele. A katonai kiképzés hosszú folyamat. Érettségizett elvtársaknál is legalább 8-12 hónapig szükséges bent lenni a katonaságnál, hogy elsajátítsák azokat az ismereteket, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a haza védelmét megtanulják. A mai felszólalások mindegyike azt mutatja, hogy mély hazafiság és nagy hazaszeretet nyilvánul meg minden megmozdulástokban és megnyilatkozástokban. Nem hiszem, hogy egyetlen fiatal volna közöttünk - magamat is annak érzem, bár 45 éves vagyok már - aki nem szeretné ezt a hazát és ne akarná ennek a hazának védelmére képessé tenni magát. /Taps./ Ebbo 1 kifolyólag a tanszék minden egyes tisztjének akaratát tolmácsolom, amikor azt mondom, hogy egyetértünk azokkal a módositó javaslatokkal, de szeretném azt is megmondani, hogy a honvédség vezetői ezzel a kiképzési formával nem értenek egyet , mert valószínűleg ti is tudjátok, hogy tanterenben, ágyban, párnák között katonát nem lehet kiképeznie Hogy mégis ezt teszik, azt a népgazdaság érdeke parancsolja? ezért kell itt mindenkinek becsületesen tanulnia és igyekeznie elsajátítani a rendelkezésünkre álló körülméryek között azokat az ismereteket, amelyeket meg akarunk tanitani. A felolvasott javaslatban 2 év volt meghatározva, óraszám nem volt megadva, való- szinüleg 3 órát gondoltatok. Mi heti 2 órát javasolunk 4 éven keresztül, ani összesen 24o óra. Ez a 24o era úgy szólván 5 heti munka, igazán nem sok'idő és az igy csökkentett óraszámból egy bizonyos részt át tudunk vinni a végzős hallgatók anyagába. Ez a katonai tanszék javaslata. A döntés a Honvédelmi Minisztérium és az Oktatásügyi Minisztérium együttes értekezletétől függ. Addig is azt kérem, hogy higgadtan, fegyelmezetten, nyugodtan járjatok az órákra, tanuljátok becsületesen az anyagot. Imperialista környezetben vagyunk, sohasem tudjuk, mikor lesz^szükség arra, hogy használni tudjuk azokat az ismereteket, amelyeket jól vagy rosszul megtanulunk. Ha nagyon lecsökkentenénk az egyetemi évek alatt az oktatást, akkor - figyelembevéve az anyag mennyiségét - a végén kellene meghosszabbítani és azt hiszem, ezzel egyikőtök s^m értene egyet. A jegy-beszámítást illetően szeretnék annyit mondani, hogy nekünk ne m szá- ' mit, beszámítják-e vagy nem. Az számit, hogy megtanuljátok a honvédelmi ismeretek anyagát, függetlenül attól, hogy beszámítják-e a jegyet. Évek óta nagyon sok, becsületes, jó tanulónk van, akik sohasem gondoltak arra, hogy beszámit a jegy. Jelesre vagy jóra kollokváltak attól függetlenül, hogy erre gondoltak volna. Ezután is lesznek ilyenek, mint ahogyan voltak olyanok is, akik utóvizsgán, gyenge ere érné rmy el kollokváltak, pedig beszámított a jegy. Nekünk nem ezekre az elvtársakra kell támaszkodnunk, hanem azokra, akik beszámítás nélkül is jelesre vagy jóra fognak vizsgázni. Ezeket az elvtársakat szeretettel fogjuk oktatni. /Taps./ K á p^l ár József: Kedves elvtársak. Kezdem a Közgazdász kérdéssel. Az a véleményem, hogy Csurgai elvtárs helyesen mondotta azt, hogy nem lehet a Közgazdásznak felelős szerkesztője a pártbizottság titkára. Ezzel á javas- . lattal egyetértek. Eddig igy volt, javasolni fogjuk megváltoztatását°és úgy gondolom, hogy a javaslatot megfontolás tárgyává teszik a felsőbb szervek"" is • Ezenfelül meg kell vizsgálni azt a problémát is, amelyet velem kapcsolatban [“elvetett. Az volta a véleményem, hogy parancs-szóval nem lenne helyes egyetlen cikk leállítása sem, de ugyanakkor fenntartom azt a jogot, - tekintve, hogy hivatalból nekem kellett a felelős szerkesztőnek lennem - hogy az egyes cikkekkel kapcsolatban észeevételeimet elmondhassam és az illetővel megbeszélhessem. Két cikket hoznak fel, amelyeket állítólag letiltottam volna. Az egyik Komoróczy elvtársnak a menzáról irt cikke. Meg kell mondanom, hogy általában nagyon ritkák a szerkesztőbizottsági ülések, általában úgy szokott a cikkek megiratasa történni, hogy hozzám behozzák es elmondjuk a véleményünket. Komoróczy elvtárs cikkével lényegében egyetértettem, bizonyos modositasaim lettek volna, amelyeket szerettem volna Komoróczy elvtárssal megbeszélni. Éppen ezért a Közgazdász szerkesztőjének
