Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - rektori tanácsülések, 1956
1956. szeptember 13.
Javasolja* hogy mind a délelőtti* mind a levelező hallgatóknál tekintsenek el a kétfélévéa tárgyak féléves vizsgájától. Java- solja továbbá, hogy mindazok a hallgatók, akik a félévi vagy évvégi feltételeknek megfelelnek, évközben bármikor vizsgáz*» hassanak bármilyen tárgyból és ebben az esetben nyerjenek fel«* mentési a tárgy előadásainak és gyakorlatainak látogatása alól. M a r 6 t i Ödön hangsúlyozza, hogy a jelenlegi ellenőrzési rendszer lényekében az előadások fakultativ hallgatását jelenti, mert lehetetlen ellenőrizni az előadások látogatottságát# Ugyanakkor az igazolt távolmaradás egy-egy előadásról a karokra hatalmas adminisztratív munkát ró. Éppen ezért javasolja, hogy csak szemináriumi ellenőrzést végezzenek a tanszékek, az előadások látogatását elsősorban az előadások színvonalának emelésével, másodsorban társadalmi /DISz/ ellenőrzéssel és csak harmadsorban katalógusolvasássál kell biztosítani, ameny- nyiben valamelyik tanszék ezt szükségesnek tartja. Véleménye szerint az óraszámcsökkentésnek együtt kell járnia azzal, hogy a hallgatóknak lehetőségük legyen az igy nyert Időben érdeklődésük kielégítésére. Ebből aszempontból fontosnak tartja a fakultativ tárgyak meghirdetését. Ezért hirdette meg az Ipari Kar ennek a félévnek elején az anyagi ellátás kollégiumot, ezért hirdetei majd meg a második félévben a munkaügyi kollégiumot| a jövő év első szemeszterében pedig a Technológiai tanszék hirdet majd műszaki kollégiumokat a könnyűipar, vegyipar és gépipar területéről. Igen nagy szerep vár a társadalmi szervekre, a DISz-re abban, hogy a felszabduló időt a hallgatók tanulással kompenzálják. Ha a társadalmi szervek ezt a munkát nem látják el, ez komoly veszéllyel járhat, mert máris tapasztalható, hogy egyes hallgatók hajlamosak arra, hogy tanulásukban lazulást engedjenek me< mguknak. Forgács Tibor is annak a véleményének ad kifejezést, hogy nem a katalógusolvasáson múlik, hogy a hallgatóság teljes számban me&jelenik-e az előadásokon, hanem a társadalmi szerveknek olyan hangulatot kell teremteniük, amely nem tűri az órákról való lógást. A névsorolvasásra a szemináriumokon, gyakorlatokon van lehetőség, az előadásokon kevésbbé. Véleménye szerint törekedni kell arra, hogy a különböző szakos hallgatók óraszáma megközelítőleg azonos legyen. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, vájjon egyes tanszékek nem túlzottan állapitották-e meg bizonyos tárgyak óraszámát* Természetesen a tanszékeknek kell megítélniük az egyes tárgyakra fordítandó órák számát és véleményüket el kell fogadni, legfeljebb ott lehet közbelépni, ahol az igy megállapított óraszám indokolatlanul magasnak látszik. Hangsúlyozza, hogy a középiskolai módszerekről át kell térni az egyetemi módszerek alkalmazására, ami nemcsak azt jelenti, hogy több időt biztosítunk a hallgatóknak az önálló munkára, hanem ezzel egyidőben egyetemi követelményeket is kell támasztani velük szemben. A nagyobb követelmények elérésének egyetemi módszereit meg kell találni. Ilyen módszer lehet: a hallgató konzultációra való behívása, vagy: fakultativ órák bevezetése. Mindenegyes tanszéknek külön-külőn kell megkeresnie a tárgy jellegének legjobban megfelelő ezeket a módsmsreket. Öllé Lajos helyesnek tartja, ha ezután nem a csoportvezetők ^ végzik az óralátogatások ellenőrzését, hanem a tanszékekre biz- f zák ezt a feladatot. Felfogása szerint nem lehet kimondani, I
