Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - Ipari Kar - tanácsülések, 1960-1961
1961. február 3.
A tananyag ég az oktatási módszerek korszerűsítésének számos kérdését az előbbiek során már érintettük. A továbbiakban az eddig nem érintett kérdéseket vázoljuk s a már tárgyaltakra utalunk. a./ A tananyag kiválasztása. A pénzügyi szakon konkréten megállapított képzési célnak megfelelően egy megalapozó jellegű, a szakon alaptárgynak tekintendő elméleti- és történeti, valamint elmélettörténeti bevezető tárgyat /A pénzügy és hitel elmélete/, két alapvető szaktárgyat /pénzforgalom és hitel, Költségvetés és a népgazdasági ágazatok finanszírozása/, valamint alternativan 3 speciális szaktárgyat /Beruházás ^finanszírozása, Biztositásügy, Nemzetközi pénzügyi ismeretek/ kívánunk oktatni. 4,/ A tananyag és az oktatási módszerek korszerűsítése. A Pénzügy és hitel elmélete, mint alaptárgy, hivatva van b.iztosita-^^ ni: a politikai gazdaságtan és az alapvető szaktárgyak kapcsolatát^^ amennyiben a politikai gazdaságtan pénzügyi kategóriáinak/pénz, hitel, kamat, pénzforgalom, adó, költségvetés, rentabilitás, valutaárfolyam, fizetési mérleg/ részletesebb kifejtését, formáik történelmi fejlődését és a rájuk vonatkozó elmélet részletesebb történetét nyújtja, s előkészíti az e kérdésekkel kapcsolatos gyakorlati, gazdaságpolitikai, tervezési és szervezési megoldások tanítását az alapvető szaktárgyakban. A két alapvető főkollégium azt a szakmai ismeretanyagot oktatja, amelyre a pénzügyi szakembernek bármely pénzügyi munkaterületen /államapparátusban, vállalatnál vagy bankban/ szüksége van. A speciális tárgyak 3 olyan szükebb terület /beruházás- és építőipari finanszírozás, biztosításügy, nemzetközi pénzügyi ismeretek/ alapvető ismereteit adja, amelyeknek: 1./ állandó munkaerőigénye van az Egyetem-^ mel szemben /ami üzemi ösztöndijakban is kifejezésre jut; 2./ s amelyel^p ismeretanyagát a főkollégiumokban csak vázlatosan tárgyaljuk. b./ A tananyag korszerüsitése. A korszerüsités mindenekelőtt azt jelenti, hogy az oktatás elsődleges célja olyan szemléletet adni a hallgatónak, hogy a munkaterületén felvetődő részproblémákat képes legyen népgazdasági összefüggéseiben vizsgálni és az adott gazdaságpolitikai céloknak megfelelően megoldani. Ez tartalmilag azt követeli meg tőlünk, hogy 1./ az alapvető ismeretanyag és a megoldott tudományos kérdések oktatása során is bemutassuk, hogy e kérdések milyen problémaként jelentkeztek kezdetben s hogyan jutottak el a megoldáshoz; 2./ hogy foglalkozzunk a nyitott kérdésekkel és ismertessük megoldásuk különböző megközelítési módjait. Módszertanilag azt követeli meg tőlünk, hogy 1./ az előadásokban elsősorban az indukció módszerét alkalmazzuk; 2./ a szemináriumokat eleven, s a hallgatók felkészültsége mellett - oktatói segítséggel - megoldható, a gyakorlati életben előforduló problémáknak szenteljük /pl. határesetek kérdése az adóztatásban, módszerek kiválasztása az elemzésben, otb./. 51/50/1961.
