Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - Általános Közgazdasági Kar - tanácsülések, 1962-1963

1963. június 24.

megoldása vinné előbbre a munkát. Csak világos osszegyetemi perspektíva alapján tudnak a tanszékek dolgozni.

Kötelező irodalom. Annak ellenére, hogy a jegyzet-irásra nagy ang gondot fordítunk, ami hallgatóink kényelmére szolgál. Mi megelégszünk a jegyzet-anyaggal és ritkaság, hogy az előadáson elhangozottakat is kérdezzük. A kötelező irodalom számonkérése 2-3 éve szinte minimális. Mi készen adunk a hallgatóknak mindent ez László elvtárs meggyőződése, de nem emésztik meg, nem tesznek megfeszítéseket, hogy a tudás sajátjukká váljon. Felületes tudásuk van. Még az államvizsgán is Igen komoly tájékozatlanságot mutatnak. Szinte az első évtől kezdve csökkenő a felkészülés. Még a legjobb az I. évfolyamon. A hallgatók nincsenek kellően átitatva közgazdasági műveltséggel. A hallgatók siralmainak ne adjunk helyet, mert nem igaz az, hogy olyan nagy a terhelésük, amit nem birnak el.- 8 | I i b 6 Kálmán» '

Az egyetem fejlődését egészében érintő kérdésekkel szeretne foglalkozni. A hallgatók létszámnövekedése. Módot kell adni, hogy az érettségi elvégzése után egyetemet végezzen, akinek képessége van. Ilyen szempontból nem tartja rossznak a létszámnövekedést. Ha szakemberképzést tudunk megvalósítani, akkor nincs olyan létszám, amelyre ne lenne szükség a magyar népgazdaságnak. Ha a mérnökök létszámát 2o évre megtervezte az OT, akkor a közgazdászokét is megtervezte. Fontos kérdés azonban, hogy helyesek-e a tervszánok és ezzel milyen helyet foglal el a közgazdász a gazdasági életben. Véleménye az, hogy még mindig tisztviselőnek tekintik a közgazdászokat. Azok a közgazdászok, akik tudományos ismeretekkel rendelkeznek közel állnak ahhoz, hogy egy-egy üzemben a gazdaságosságot, a munkatermelékenységet fokozzák és éppen annyit érjenek ;nint a mérnökök a maguk területén. Egy-egy szak hallgatója milyen végzettséget sajátított el és kapott amikor elvégzi a IV. vagy V. évet. á legnagyobb baj az, hogy tananyagaink ebbe á perspektívába beépítve nincsen. A létszámmal kapcsolatban tehát az a véleménye, hogy az e yik oldalon növelni kell a léts ámot és a társadalmi igénynek eleget kell tenni, másrészt szigorúan kell a tananyagok tudományos színvonalát, a vizsgakövetelményeket és egyéb követelményt is megkövetelni minden szenti- mentalizmus nélkül, érdemes lenne a dékánusoknak a vizsgák területén szigorítást végrehajtani. Egyik oldalon menni kell a dolgok korszerűsítése felé. Az egyetem rendelkezni fog korszerű elektromos számítóközponttal. amit ki kell használni. Itt a megoldás az, ho^y vagjr megemelik az oktatói létszámot, vagy pedig az, hogy az oktatás kötöttségét bizonyos fokig csökkenteni kell. A délelőtti hallgatóink öregszenek, és az esti hallgatóink fiatalodnak. Tulajdonképpen egy idősek lesznek. Eddig a szemináriumi rendszert azzal indokoltuk, hogy fiatalok és az tapasztalatlanok, he most már ezt sem mondhatjuk. A kétféle oktatást Valahogy alakítsuk egymáshoz. Neki az a véleménye, hogy az esti oktatáshoz leéli közelíteni a délelőttit. Valami kompeomissz^umot kell tenni, hiszen nem birjuk ezt a nagy terhelést. A tudományos munkát és a tanenyagkorszerüsitést is végezni, s növelni a szemináriumi munkát az egyetemen, ez sok. Ez egy sarkallatos kérdés lenne a jövő tanév elején.

A tudományos munkát illetően van egy ellentmondás. Az pedig, ho^y az Egyetemen végezzük-e a tudományos kutató munkát, vagy pedig más külső szervekhez kapcsolódva. Itt az a helyzet, hogy szocializmust kutatni az egyetemen nem lehet. Tehát vagy nem végzünk komoly kutató-munkát, vagy végzünk, de az csak iróaaztal-melletti okoskodásnak néz ki. Mig a Tervhivatalban dolgozott, sokkal több kutató-munkát tudott végezni.