Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1989-1990/1

1989. november 15. - 1. Javaslat a posztgraduális képzés fejlesztésére, koncepciójára, szervezeti rendszerére. Előadó: Hámori Balázs - 2. A főiskolai ágon folyó képzés indításával - a II. évfolyam utáni szakképesítéssel - kapcsolatos feladatok Előadó: Kovács Sándor - 3. A szervezeti és működési szabályzat változásai. Előadó: Kupcsik József - 4. Egyebek

- 7 A negatív ösztönzés nem megfelelő, pozitív ösztönzésre van szükség, hogy az oktatók főiskolai területen nyújtott teljesítményének értékelése és elismerése szerves része legyen az egyetemi oktatók megítélésének

. Aggodalomra nem lenne okunk, ha rektorhelyettes által kifejtett "áruházi rendzser" működne az egyetemen. Abban ugyanis " hat koordinációs pont illetve a hat dékán szinte rendel a tanszékektől" /Figyelő 1989/32.szám.7.oldal/ és a rende lés ténye megméretés is gyben az oktatási egység számára: igénylik e vagy sem a munkáját.Ma azonban nem ebben a szisztémában működünk, tantervein biztonságosan elhelyezik a tárgyakat és a tanszékeket az oktatási folyamatban és sem a gyakorlat, sem a tudományos élet, sem az adminisztráció oldaláról nem érvényesül elegendő objektív, igazodásra kényszerítő mechanizmus. A tanszékek gazdálkodni kénytelenek szük erőforrásaikkal s ennek első lépése: preferenciák állítása. A főiskolai képzés feladatai az elmondottak miatt könnyen a preferencia sorrend alapjára kerülhetnek, s kerültek máris néhány esetben. Mit kell tennünk a kedvezőtlen tendenciák megállítására? a.) A világos és meggyőző képzési koncepció a kiindulópontja a hatékony irányitásnak és ösztönzésnek. b.) A főiskolai képzés komplex tanterve /mint technológia/ nem támasztható alá a tanárok hasonló komplex, együttműködő strukturája nélkül.A tanárok együttműködése pedig azt követeli, hogy a megfelelően komplex szervezeten kivül -ennek kulcsintézménye az Oktatási Tanács - egyértelművé tegyük a szakirányok vezető tanszékei meghatározott oktatóinak felelősségét a szakirányon belüli munkáért , hogy kialakítsuk a gyakorlati szakma, az egyetemi vezetés és a hallgatók rész vételét a programok és a képzési eredmények értékelésében. Hasonló, mátrix-jellegű irányítási struktúrákban a szakmaitanszéki vezetés a " ki" és a "hogyan" kérdésekben dönt, a " mit " már közösen kell meghatároznunk , a "mikorra" pedig tantervi oktatászservezési kérdés. Ily módon a munka megítélése is közös fórumok feladata, a munkát végző oktató-kutató pedig kettős irányítás-értékelés alatt áll.