Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. március 3. - 1. Személyi ügyek - 2. Egyebek
- 5 tevékenységének az egymástól jól elhatárolt feladatok szerinti "többes" koordinációját hozza magával. Ahhoz, hogy ez jól és hatékonyan működjék, újra kell fogalmazni az egyes koordináló egységek és vezetőinek, vezető testületeinek a feladatait és hatáskörét, jogosítványait, működésének a mechanizmusát. /Feltétlenül el kell például kerülni azt, hogy a tanszékek és a koordinációs egységek együttműködése valamiféle hierarchikus felügyeleti, utasitásos irányítás formáját öltse. Ezéjrt- - bár az oktatási egységeket elsődlegesen kar-okba javasoljuk szervezni - az egyes oktatási egységek tevékenységének komplex megítélését, pótlólagos erőforrások irántikérelmének elbírálását olyan testületre kel] bízni, amelyben minden koordinációs központ képviselteti magát./ A hét koordinációs egység megszervezése tanterv építkezéséből fakadó követelmény. Ezek mindegyikéhez megfelelő "gazdát" és a koordináció demokratizmusát biztosító és ellenőrző "testületet " kell hozzárendelni. A hazai felsőoktatás szervezeti gyakorlata meglehetősen egysiku /karok, dékánok, kari tanáosol nem igazán alkalmas a fent vázolt többdimenziós struktúra leképezésére. A. hét koordinációs egysé get ne m lehet hé t /hagyományos/ ka rnak felfogni, s a feladatok jellege sem indokolja minden esetben, hogy dékáni jogkörű "gazdája" legyen. /Az üzemgazdászképzés például a gazdálkodási szak szerves része, tehát azzal szorosan együtt célszerű kezelni ./ A tanszékeket elsősorban diszciplináris elv, vagyis az egyetemi szakképzésben elfoglalt helyük alapján javasoljuk karokba sorolni. így alapvetően három ha gyományos értelemben vett karró 1 beszélhetünk: gazdálkodási, közgazdasági és általános társadalomtudományi karról. Felvetődhet a kérdés, hogy szükség van-e egyáltalán a tanszékeknek karokba sorolására, nem kellene-e szervezetileg is elismerni, hogy azonos sulyu, egymással átfedő koordináció?-, egy
