Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1988-1989
1989. március 3. - 1. Személyi ügyek - 2. Egyebek
zéssel kapcsolatban állhat /mint szállitó/, s az adott célú képzést összehangoló koordináló szervezet /a megrendelő/ több tanszék felé támaszthat igényt. Természetesen maga a koordináló szervezet is alapvetően a tanszékek kollektív intézménye ként funkcionál és az egyetemi szervezet továbbfejlesztésének alapvető célja nem is lehet más, mint az összműködés hatékony ságának növelése a döntés ek maximálj sa n tehetsége decentralizáclójának talaján. Az előzőek'szellemében az egyetem oktatási, kutatási és nevelési feladatainak szervezésére olyan uj vertikális tagoltságú strukturát kivánunk létrehozni , amely alapvetően a fő képzési irányok szerint szerveződik, megőrizve a tudományos diszciplínákat gondozó karok valamennyi pozitív vonását . Az uj képzési rendben tehát egyetemi oktatásunk hét koordinációs csomópontj a egyértelműen elktllönithető: az általános alapozó képzés, a főiskolai tagozat, az egyetemi, graduális szint négy szakja, valamint a posztgraduális kópzós. Az egyes oktatási részterületeken önálló és magas koordinációs igényt támasztó funkciók keletkeznek, amelyek ellátására önálló oktatáskoordinációs egysége k létrehozását tar-fejajk szükségesnek. Mig az alapozó képzés, a főiskolai ág és a posztgraduális kép zés esetében az alapvető feladat az oktatási tevékenység összehangolása, addig az egyetemi /graduális/ szinten az oktatásszervezési és a tudományszervezési, tananyag-kidolgozási feladatok együttes megszervezése tűnik célravezetőnek, alapvetően diszciplináris elve k a lapján kialakito tt kari struktúrában . Ez utóbbi karok képezhetnék tehát a tanszékek elsődleges koordinációs kereteit, karokba való rendezésüknek alapelvét. A fentebb körvonalazott oktatáskoordinációs cqységek létrehozása az alapegységek /tanszékek, intézetek/ oktatási
