Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1988-1989

1989. március 3. - 1. Személyi ügyek - 2. Egyebek

- 3 A mi felfogásunkban, s ezt hangsúlyozni kivanjuk, a koordináció nem hatalmi Irányítást, hane

m egy demokr

atikus érdek- és elképzelésegyeztetési folyamato

t jelent, amelynek az egyetünkön nincsenek, vagy alig vannak hagyományai. Meggyőződésünk azonban, hogy ennek a kooperativ koordinációnak közös erőfeszítéssel megteremthetők a működési formái. A koordináció módszereit ugy kell kialakítanunk, hogy azok a tanszékek közötti kooperációt segitsék elő, illetve a kooperáció ezek révén valósuljon meg. Többek között ezek kialakítására is gondoltunk akkor, amikor a részletek kimunkálásának jövőbeli feladataira utaltunk . A képzéskorszerüsitésnek az összegyetemi szervezeti struktúrára leginkább kiható vonása a szinte

k szerinti tagolódás megjelenése

. Az egyetem reform előtti szervezete viszonylag egyszerűbb lehetett, mert a tevékenységünk tagolódása is egyszerűbb volt. Az egyetemi képzés ós a sznkosfulás I r«-Mul átformálása után különválasztottuk - meghatározott funkcióval az alapozó képzést, megjelent az űzemgazdászképzés, jelentősen megváltozott a szakképzés jellege, valamint kiszélesítjük a másoddiplomásokkal és a tudósutánpótlással foglalkozó posztgraduális képzést. Bz?-el a korábbinál kiterjedtebb, vertikálisan összetettebb, képzési tevékenységében differenciáltabb társadalomtudományi egyetem alapjait vetettük meg. Amikor e nagy igényű, a képzés tartalmát alapvetően érintő fejlesztés vezetési-szervezeti konzekvenciáit vizsgáljuk, fel kell ismernünk, hogy az egyetemi szervezet eddigi, döntően horizontális tagolását kombinálni kell a többszintűséget leképező vertikális tagolódással. Az uj tantervből világosan adódik, hogy az oktatást végző alapegységek /tanszékek, intézetek/ együttműködését a fentebb körvonalazott fő képzési részcélok /csomópontok/ szempontjából koordinálni kell, függetlenül minden más, a strukturát alakító szemponttól. Egy-egy tanszék akár mindegyik t.ipnsu kép-