Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1979. október 31. - 1. Nevelési terv - 2. Egyéb - Beszámoló a rekonstrukció előkészületeiről

33. 1 -7zelmi oldalak jelentőségét is. Az anyagban sokszor direktben, leegyszerűsítetten megfogalmazott tervfeladatok vannak. Ennek ellenére nem mondja, hogy nem kell tervezni a nevelési tevékenységet. Az éves tervekben megfogalmazható konkrét nevelési ter-' veket beépithetjűk, de külön nevelési tervvel kapcsolatban aggályai vannak. Hiányzik az anyagból a teljesitmény-orientáltság. Alapprobléma társadalmunkban a munkához való viszony, az ezzel kapcsolatos szemlélet. Amerikai utja során ugy látta, hogy óriási előnyük az évszázadokon keresztül kialakult nagymértékű teljesítményorientáltság. Meg kell tanulnunk értelmesen dolgozni, ezt a nevelésben is szem előtt kell tartani. A hivatástudatra nevelésnél többet kellene mondani arról, hogy mit értünk közgazdász alatt. Hiányolja az anyagból a szexuális nevelés kérdését, különösen a kollégiumi problémáknál érzékelhető ennek hiánya. B i k i c s István: Nagy előrelépés a terv elkészitése; a stilusát kellene megváltoztatni, az élethez közelebb vinni. Figyelembe kell venni, hogy az egyetem ismeretközlő intézmény, ezt is végig kellene gondolni, mert van olyan jelenség, hogy minden oktató igyekszik a maga tárgyát belesulykolni a hallgatókba. A tudományos-technikai forradalom időszakában egyik legdöntőbb készség a kreativitás, ezt csupán gyakorlatokkal, szemináriumokkal nem lehet megoldani. Nagyon lényeges a szemlélet adó tárgyak szerepe. Az Egyetem munkaiskola is, itt talán a leggyengébb pontok vannak a nevelésben. Kérdés, át tudjuk-e adni a következő generációknak a zászlót, fel tudjuk-e őket erre eléggé késziteni. Ugyancsak figyelembe kell venni a nevelőmunkában, hogy a tömegoktatásnak milyen nehézségei vannak, hogy az Egyetem része az egésznek, s jelentős külső hatások is érik. Az oktatás és kutatás folyamatában lehet csak nevelőmunkát végezni. Egy iskola milyensége a tanároktól függ, itt kell keresni a megoldás leglényegesebb irányát. A módszerek tekintetében helyre kellene tenni az előadások jelentőségét, etekintetben nagy fellazulás volt az utóbbi években. Ki kellene mondani, hogy a marxizmus-leninizmus tanszékeknek kiemelkedő jelentőségük van a nevelőmunkában, e téren sok jó törekvés és eredmény is van. Jobban kellene hangsúlyozni a szaknevelés szerepét, a szakvezető tanszékek felelősségét a nevelésben. Nem kapott kellő hangsúlyt az a vita, hogy vissEiesés van-e a nevelőmunkában. A helyzet véleménye szerint ellentmondásos, volt előrelépés is. Elsősorban a tanár-diák viszonyban kellene helyére tenni a dolgokat. A felelősséget és cselekvést kellene mindkét oldalról hangsúlyozni, a követelményeket megfogalmazni. Nagyon