Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. január 21. - 1. A külgazdasági szak képzésének tartalmi kérdései - 2. A szerződéses munkák helyzete - 3. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai

áruforgalmi tagozaton/ ilyen képzést tart 3ze;n előtt. A mi programunk üzletkötő részére tul sok, gyakorlati feladatok szempontjából attól távol álló ismereteket is ad, s ebből a szempontból túlképzést jelent, ugyanakkor üzletkötő feladatok szempontjából az elsajátított ismeretek köre, öszszetétele csak lassú munkábaállithatóságot tesz lehetővé. Az egyetemünkön folyó külgazdasági szakember-képzésnek nem az üzletkötők képzését kellene szem előtt tartania még akkor sem, ha a végzett szakemberek bizonyos időt az áruforgalom területén töltenek. Ezt tudatosítani kellene az egyetemre történő felvételkor, az oktatás ideje alatt, de a gyakorlati külkereskedelmi életben is. Az egyetemen nem kereskedők képzése folyik, hanem külgazdasági szakembereké, akik akár vállalati,akár makro sikon a folyamatok elemzésével, tervezésével, döntések előkészítésével és meghozatalával foglalkoznak. Ennek megfelelően a szakemberekből a jelenleginél lényegeden nagyobb részt kellene a Külkereskedelmi Főiskolán képezni és nagyságrendileg kisebb részt az egyetemen. Ezt azonban csak távlati igényként fo®Lmazhatjuk meg, mert ma a külkereskedelemnek valamennyi képzés alatt álló szakemberre szüksége van, tehát az egyetemen a szakember-képzés létszámát csak abban az arányban szabad csökkenteni, amilyen mértékben nő a főiskolán a képzési létszám. Sajnálattal vettük tudomásul ugyanakkor, hogy a szakvezető tanszék nem rendelkezik semmilyen olyan hivatalos információval, hogy a gyakorlat milyen tipusu szakemberek képzését várja és milyen irányú epecializációt tartana kívánatosnak elérni belátható időn belül az egyetemi képzésben. III. Az I.IKKE külgazdasági szakember képzésének alapkoncepciója 1./ A szakvezető tanszék képzési célja meghatározásánál abból indult ki, hogy a végzős hallgatók várhatóan milyen munkaterületeken helyezkednek el. Az utolsó két év tapasztalatai azt mutatják, hogy a hallgatók zöme az egyetem elvégzése után közvetlenül vállalathoz kerül dolgozni és csak elhanyagolhatóan kisebb hányad kerül főhatósághoz, bankhoz, kutatóintézethez. Ugyanakkor a vállalati gyakorlattal rendelkező volt hallgatók jelentős há.nyada pár éven belül valamilyen főhatósági munkakörbe kerül.Ezért az egye-