Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1980. január 21. - 1. A külgazdasági szak képzésének tartalmi kérdései - 2. A szerződéses munkák helyzete - 3. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai
- 16 gos igény abból is származik, hogy a vállalatok külgazdászokat kerenek esetleg olyan állásokba is, ahová talán más szakos kellene, de érzi a vállalat, hogy olyan szakemberekre van szükség, aki ért a külgazdasági összefüggésekhez is. Pontos a továbbfejlesztés, Ugyanaz vonatkozik a képzés elhatárolására, egységére"; egyrészt az egyetem és a főiskola, másrészt a továbbképzést illetően. Péterfi elvtárs felvetette, hogy a továbbképzés és az alapképzés szerepét világosabbam kellene elhatárolnunk:. Az üzletkötők képzését felvigyük-e a továbbképzésre? Ezen lehet vitatkozni, de van egy sor olyan gyakorlat, és a szakképzés elmelyitésének egy sor olyan iránya, hogy a továbbképzésbe lehetne vinni és nem az alapképzést terhelni vele. ő sem a bizottságok hive, de valamilyen keretben: egy külgazdasági szakbizottság, vagy a "Kreskay-bizottság" folytassa, munkáját e témában. Ez nem egyszerűen egy tanszéket érintő probléma, elemzéseket igényel, amit meg kellene csinálni. Hogy ténylegesen előrelépjünk, ki kellene alakitani valamilyen bizottsági keretet. Sokat beszélünk a külgazdasa'gi szemléletről, és egy kicsit mellbevágó az a kontraszt, hogy milyen szegényesek kapcsolataink a nemzetközi kapcsolatok terén. A jogi képzésről: vannak olyan tapasztalatai, hogy a jogászokra is ráférne a jogi szemlélet. Folyik-e esetleg ilyen vizsgálat? Tor ok Is t ván: Két rövid megjegyzése lenne. Az egyik, ami Berend elvtárs felvetette a közgazdászokkal kapcsolatos mennyiségi igényhez. Egyetért azzal a véleménnyel, hogy az elmélet és a gyakorlat vagy azok a vizsgálatok, melyeket az elhelyezkedéssel kapcsolatban végeztek azt az ellentmondás tartalmazza. Az élet azonban komplikált, ezért a következőket tudná mondani: ők a maguk részéről szélesebb területről látják azt az igényt, amit az NGKB magfogalmazott. Hogy az országban „hányan foglalkoznak a külgazdasággal, ilyen felmérésünk nincs. 0 százezresre teszi azon közgazdászok számát, akik a külgazdálkodással foglalkoznak. Fenntartja szt, hogy a szintentartás részükről nagyon kéményén megfogalmazódott, Tóth T amás:Azzal kezdené, hogy a létszámigényeket koordinálni kellenek li képzési céllal kapcsolatban az a meggyőződése, hogy egységes cél nem létezik. Van egy "célrendszer" és azon belül rendkivül sok apró cél. A célrendszer fő vonalát kellene megfogni. Amit még rögzitettünk: a külkereskedelmi szakképzésről külgazdasági képzésre való áttérés. Áttérés azt jelenti: sokkal többet kellene adni minőségben, mélységben és mennyiségben is. Nekünk az egyetemen belül elsősorban azt kell meghatároznunk: ^mi az, ami a neppali képzés kereteibe belefér, és mi az, ami nem és csak a postgraduáns képzésbe. Keresni kell a megoldást. Olyan megoldás is jó lenne pl., hogy tervgazdasági Intézet azt mondaná, hogy ők hajlandók meghirdetni egy szakszenináriumot, vagy szociológia tanszéken esetleg a külker. ipar kapcsolatok szervezeti kérdéseivel foglalkoznának, vagy a pol.gazö tanszék is. Ellentmondást lát a vállalásaink és a lehetőségek között. Nem lehet azt a követelményt állitani, hogy adjunk háromszor annyi tudás mennyiséget, vonjuk be több külső oktatót, ugyanakkor pedig állandóan csökkenteni a külső óraadói keretet. Hogy mire van szüksége a piacnak, a gyakorlatnak, arra vagyunk kiváncsiak.^Epp ezért, a külker, vezetőképző segitségével az elmúlt tizenkét éven belül végzett valamennyi külker, szakos részére eljuttatunk egy részletes kérdőivet, mit tudtak az egyetemi oktatásunkból hasznositanj.,stb. E felmérés lezárul, és biztos nagy segitséget nyújt ahhoz, hogy milyen irányba menjünk. Sokat segit az a konkrét megoldás is, hogy a külker, szakosok is kapnak vállalati gazdaságtant. Sikerült létrehoznunk az
