Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980
1980. január 21. - 1. A külgazdasági szak képzésének tartalmi kérdései - 2. A szerződéses munkák helyzete - 3. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai
- 12 Szen t i e a [ Tamás : Elnézést kér, de visszaérne arra a kardinális., ^erdesre -"amelyre különösen Berend elvtárs célzott, illetve a Kreskay elvtárs is válaszolt, - hogy az előterjesztésnek mi a tárgya, célja, mert attól íugg, hogy , ilyen legyen az elvárásunk vele szemben. Az a benyomása, hogy itt tulajdonképpen három, vagy négy, meglehetősen különböző tárgykör keveredik annak ellenére, hogy Kreskay elvtárs előrebocsátotta: e felmérésnek korlátozott célja volt. Az egyik az, hogy egy tanszék eddigi munkái, gondjai, problémái kerülnek vita alá, és ez történetesen egy szakvezető tanszék. Ha ez a felmérés célja, akkor a felmérést igen jeles munkának tartja. Kifogása csak annyi, hogy túlságosan takarékosan bánt az elismerő kifejezésekkel, értékelésekkel, dicséretekkel a tanszék elmúlt években végzett munkáját illetően. Ezt onnan tudja, hogy pár évvel ezelőtt tagja volt egy bizottságnak, mely a Külker. Tanszéket vizsgálta. A tanszék belső atmoszférája, vezetése, külső intézményekkel, más tanszékekkel való viszonya jó irányba változott. Itt probléma, hogy mennyiben jelent súlyosbodó gondot a tanszék munkatársainak nyilvánvalóan túlzott terhelése. Mivel itt egy szaknak a visz^álatáról van szó, ez valóban úttörő munkának számit és követendőnek, de ez sem jelent számára különösen ^ohdot ez előterjesztés értékelésében, ebben az esetben is egy jo értékelést lát maga előtt. Legfeljebb annyit vetne fel, hogy milyen módon lehetne továbblépni a tanszékek közötti együttműködés vonatkozásában? Hogy a jövőben olyan képzést kapjanak a hallgatók, hogy a duplikációk, hiányok, stb. eltűnjenek, felszámoljuk őket. A gond azonban, hogy itt egy olyan szakról van szó, amelynek nemcsak a továbbfejlesztéséről kellene beszélni, hanem a jellege megváltozatásáról is: a külkereskedelmi szakról külgazdasági szakra. És ez sem egyszerűen csak névváltoztatás, /ez nem a tanszék munkájának rovására irandó/. E kettő nem szinonim fogalom még akkor sem, ha a 12. oldalon valami ilyesmi tűnik ki, de lehet hogy ez csak elirás. Tehát hogy itt milyen irányban vannak lépések; termelési kooperáció, közös vállalatok, technika-átvitel, licencek, integráció, nemzetközi elszámolási probléma, idegenforgalom, stb. - ez kiderül az anyagból. De ezek inkább csak marginális területen blokkok, vagy szakszeminárium keretében vannak. Nem egyszerűen elnevezés kérdése, de azt hiszi, hogy nemcsak egy ujabb bizottság felállításának a problémaja ez. Egyetért azzal, amit Berend elvtárs mond: bizonyos szervezeti változtatásokra is szükség van. Az egyetemnek a régi szerkezete pedig nehezen birná el ezt a változtatást. A megoldás, ugy véli, valóban nem ennyi időt, és nem ennyi időt, és nem ezt a munkamódszert kivánná; más munkamódszert, sokkal szélesebbkörű felmérés szükséges. Igy mind a tárgystruktura, mind a tananyagstruktura is visz^álatra kerülhetett volna ebben az esetben. Hogyan épül fel a szakképzés a blokkok és szakszeminárium formájában? Ami az alapképzést illeti, nem egyszerűen a világgazdaságtan tanszék és a külker, tanszék viszonya ez, hanem pl. a pol.gazd., elmélettörténet, stb. is ide tartozik. A módszertani tárgyaknak a képzése is fontos. Ez nem egyszerűen csak annyi, hogy a matematika hány órát kapott, hanem hogy milyen mértékben szolgálja a matematika - és még inkább a statisztika - azt az igényt, mely a külkereskedőimben dolgozó közgazdászok részéről elhangzik. Ehhez kapcsolódó a nyelvoktatás és hatékonysága is. Tapasztalja, hogy a saját nappali hallgatóinknak sem adhat olyan irodalmat, mely az általuk tanult világnyelven Íródott. Nem lenne idealista a nyelv-