Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1975-1976

1976. március. 10. - 1. Középtávú tudományos kutatási terv - 2. A nők helyzete Egyetemünkön - 3. Személyi ügy - Oláh Tibor pályázata

-9Egyetemen és országosan egyaránt. Alapvető módszertani kérdések tisztázatlanok, rossz ösztönzők működnek, mindent tervezni akarunk. Ez nem egyetemi kérdés, a tudománypolitikai-elvek országos felülvizsgálata és a Politikai Bizottság ezzel kapcsolatos, jövő márciusi ujabb döntése nyilván az elmúlt évek tapasztalatainak összegezésével fontos tanulságokat kell levonjon. Az Egyetemen külön nehézségei vannak a tudományos tervezésnek, ami a vita jelentős részében tükröződött. Tulajdonképpen nem az Egyetem, hanem a tanszékek a tervező egységek. A tanszékek nem jelenthetnek koordinálást, tervezési kiindulást, hiszen nem is fednek le egy-egy tudományterületet. Az átfedések egy sor súlyos szervezési kérdést is mutatnak, s ebből következnek a tervezés súlyos hiányosságai is. Különösen komoly problémát jelent az egyetemi tervezésben, hogy minden területen társadalomtudományi kutatást tervezünk, ami még bonyolultabb, mint a tudománytervezés általában. Ugy érzi, hogy a tudományos tervezés rendkivül fontos feladat, nem szabad megelégedni azzal, hogy a tanszékek megpróbálják megtenni a magukét etéren. A rendaLkezésre álló tudományos kapacitást sokkal hatékonyabban tudjuk kihasználni, ha tervezünk. A tervezésnek két lépcsője kell legyen. Az egyik a tanszékek terve, ez rendkivül fontos, minden oktató 5 évi munkáját kell meghatározza, a fő tanszéki feladatok megoldásának kutatási megalapozását jelenti.Ezen kevés koordinálni való van, mert elsősorban a tanszéken belüli teendőkre vonatkozik. Olyan általános ösztönzőket kellene működtetni, amelyek érdemessé teszik a tanszéki terveknek fontos kutatásokhoz való igazitását. A jelen helyzetben a tanszéki terveket tartja a legfontosabbnak, itt lehet a legtöbb irrealitást kiszűrni. Ujabb menetben érdemes lenne a terveket a tanszékeken egyeztetni, a kari tanácsokon ismételten napirendre tűzni, mert most már sokkal többet látunk, és lehet olyan javaslatokkal élni, hogy nem célszerű például a szocialista országok gazdasági mechanizmusának összehasonlitását több tanszéken végezni, és sok minden mást is ki lehet szűrni. A kari tanácsok fogalmazzák meg azokat a követelményeket, amelyek figyelembe vételével a tanszékek javitani tudják tervezésüket. Mindenképpen összevontan, kevesebb témát kell tervezni. A második lépcsője az egyetemi tervezésnek a tanszéki tervekre épül: a központi kiemelt témák középpontba állitása. Itt csak néhány kiemelt téma meghatározásáról lehet szó, mintegy 5o-7o emberről, akik ezekhez kapcsolódhatnak. Ezeket valóban nagyon reálisan, ösztönzést adva kell meghatározni. Valóban nagyon szerencsétlen dolog, hogy ez nem volt elvégezhető a tervezés időszakában, mivel ezek a témák - a Szocialista vállalat kivételével - cseppfolyós állapotban voltak. Most már alakul a gazdaságpolitika témakör, amely széles kapcsolódási lehetőséget ad, és meg kell gondolni, hogy milyen témaköröket emeljünk ki egyetemi szinten, ami összefügg azzal, ami a javaslatban szerepel, hogy szervezzünk olyan tudományos konferenciát, amely egy bizonyos tudományos épitkezés eleme az Egyetemen, tehát nem plusz terhet jelentő, hanem tudományos céljainkat szolgáló és a tanszékközi koordinációt elősegitő jellegű. Első szinten ezt a Tudományos Bizottságnak kellene napirendjére tűzni és