Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1975. április 28. - 1. Javaslat egyetemi képzésünk fejlesztésének főbb irányaira / a tanárképzés korszerűsítése / - 2. Költségvetési beszámoló és az 1975. évi költségvetés irányelveinek megvitatása - 3. Poller Imre tanszékvezető docensi kinevezése ügyében állásfoglalás

-9egyetemi képzés ugy fejlődjön tovább, hogy egyre inkább haladjon az általános felé és nem befejezett képzést adjon, hanem feltételezze a további szakosodást a posztgraduális képzében. A képzés ilyen jellegű kiterjesztésével .oktatáspolitikai szempontból nem értene egyet, akkor sem, ha vannak ilyen területek, ahol szintén inkább arról kellene gondolkodni, hogyan lehetne leépiteni, ill. másképp értelmezni ezt. A főiskolák továbbképzési lehetősége nag3ron izgalmas, nem egyszerűen presztízskérdés. Probléma olyan értelemben, hogy melyiknek mi a funkciója. Érzése szerint főiskolai szinten inkább az ismeretek szinten tartása szükséges, az Egyetemen pedig a kettős funkció indokolt, amiről már szó volt. Szó van a vezetőképzésről és utánpótlásról is. Ide tartozónak tartja, hogy gondolkodunk kell arról, hogy általában a felsőoktatásban, de a társadalomtudományi felsőoktatásban különösen erősítsük az oktatás ideológiai jellegét. Népgazdasági oldalról rendkívül nagy mértékű igény merül felt az ellenőrzési apparátus számára vezetőképes emberek képzése; kimondottan revizorok képzéséről van szó, ezzel számolni kellene az alapképzésben, de elsősorban mint továbbképzési problémát tartja fontosnak. A másik nagy igény a mezőgazdaság és általában a szövetkezeti szektor ügyvitel jellegű - elsődlegesen főiskolai - szakember ellátás bővítésének lehetősége. Vajon a meglévő oktatá,si intézmények kisebb-nagyobb profilváltásával, tananyag-változtatásával hogyan lehet a feladatot ugy megoldani, hogy a gazdaságtudományi felsőoktatás szükségszerűen egységes szemléletét biztosítsuk. A távlati irányokkal kapcsolatban egyetért a 8-9. oldalon megfogalmazott követelményekkel. A 12. oldallal, ahol az anyag foglalkozik a reform értékelésével egyetért, hogy nem a reform reformjáról van szó. A 13. oldalon megfogalmazódott, hogy képzésünk fejlesztését viszonyl^os stabilitás és a szükséges megujulás biztosításával kell megoldanunk. Ezzel egyetért és alaptézisnek tekinti. A másik alaptézis, hogy maximális törekvés szükséges arra bele értve a főiskolai képzést is hogy a, továbbfejlődés lehetőség szerint ne eredményezze az oktatási idő bővülését, helyenként abszolút, helyenként relatív értelmezésben. Ide kívánkozna, a főiskolai képzés funkciója, jellege is, itt lehetne látni az egyetemi és főiskolai képzés kapcsolódását, igy sok kérdésre hamarabb tudnánk választ kapni. A képzési rendszer jellege, továbbfejlesztésé c. fejezet: nem megnyugató, hogy a 9 féléves képzés egyes szakokon csökkentést, másokon növelést jelent, a kettő nem egyenlíti ki egy-