Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1975. április 28. - 1. Javaslat egyetemi képzésünk fejlesztésének főbb irányaira / a tanárképzés korszerűsítése / - 2. Költségvetési beszámoló és az 1975. évi költségvetés irányelveinek megvitatása - 3. Poller Imre tanszékvezető docensi kinevezése ügyében állásfoglalás

-14désekben olyan szervek fognak dönteni, amelyeknek ez is kiinduló alapot adhat javaslataink helyes megítéléséhez. Ezért javasolja, hogy hozzuk össze az anyagban különböző helyeken szétszórt értékelő megjegyzéseket. Olyanok számára, akik a belső vitákat nem ismerik, eléggé furcsa néhány megfogalmazás, pl. a 4. oldalon, hogy a szakember szükségletből következően egész kapacitásunkkal az egyetemi képzést kell szolgálni. Mi nem tudtmk arról, hogy másutt is akarnak-e erre kapacitást biztositani, de egyik kérdés, hogy mit akarunk és a másik, hogjr mit tudunk. A felt étiektől nagy mértékben függ, hogy minden tekintetben tudunk-e olyan létszámmal egyetemi képzést biztositani, mint szándékunk szerint lenne. Nem eléggé konzekvend értékelő anyagunk olyan megállapitásókban, hogy Gödöllőn egyetemi diplomával főiskolai képzés foljrik, mert ott gyakorlati szervezőképzést adnak, bár a mi képzési céljainkban is benne van, hogy egyetemi jellegűnek tekintjük a gyakorlat céljait szolgáló képzést. Helyesen disztingválunk abban, hogjr a főiskolai képzést hogyan kell elválasztani az egyetemi képzéstől, de azt is meg kell mondani, hogy a külker, idegennyel vü levelező képzés semmiképpen nem tartozik a közgazdasági jellegű, képzésbe. A megfogalmazás szerint a továbbképzést a főiskoláit azért szorgalmazzák, mert az egjretemi továbbképzés csak részlegesen oldja meg továbbképzésüket. Valójában azért szorgalmazzák, mert nincs megoldva továbbképzésük. Az egyetemi továbbképzés számukra pá! yakorrekciót jelent és ezz.el egyetért. A lo. oldalon írottakhoz megemlíti, hogy korábban is volt nemzetközi szak, amelyet alakítgattunk, tehát ennek is van jogfolytonossága. Mostohán bánunk az 1968-as változások értékelésével, véleménj'-e szerint gazdagabb volt annál, mint ami az anyagban szerepel, pl. a vállalati orientáció, az uj ga.zdaságirányitási rendszerből a tartalmi konzekvenciák levonása, vagy az a törekvés, hogy a nemzetközi kooperáció erőteljesebben segítse az oktatás színvonalának emelését, még megemlíthető lenne. Pontatlanság a 11. oldalon, hogy mindig lesz olyan hallgató, aki nem szerez egyetemi diplomát; meg kell mondani, hogy tartalmilag ezeknek semmiféle végzettségük nincs, főiskolai szintű sem, csak diplomájuk van. Tehát az anyagon véleménye szerirt még dolgozni kell; ehhez fela,jánlja segítségét is. A távlati fő irányokkal kapcsolatban meggj^épádése, hogy a képzési cél már sokkal jobban megfogalmazott, mint korábban volt, de még nem problémaiaentes. Az a megfogalmazás, ami a 8- 13. oldalon szerepel, nem egységes, keveredik az a követelmény, amit jelenleg a tervező szervek az Egyetemmel és bizonyos mértékig a főiskolákkal szemben támasztanak. Nem elegendő képzési célunkat ug3r fogalmazni, hogy használhatóvá váljanak a szakemberek a szükséges gyakorlat megszerzése után, mert ez lehet lo vagy 2 év; legalább annyira pontosítsuk, hogy néhány éves