Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1974-1975

1975. április 28. - 1. Javaslat egyetemi képzésünk fejlesztésének főbb irányaira / a tanárképzés korszerűsítése / - 2. Költségvetési beszámoló és az 1975. évi költségvetés irányelveinek megvitatása - 3. Poller Imre tanszékvezető docensi kinevezése ügyében állásfoglalás

-15gyakorlat után. Szűkszavú az a megfogalmazás, ahol arról van szó, hogy alkalmasak lesznek a szakemberek a gazdasági folyamatok, összefüggések feltárására stb. A gazdasági folyamatok sokfélék; annyit Írjunk bele, hogy mikro és makro folyamatok, s nemzetközi gazdasági folyamatok elemzésére alkalmasak, hogy ezzel világosabbá váljék, hogy olyan készségeket akarunk kifejleszteni, amelyek minden területen jelentkező gazdasági folyamatok elemzésére alkalmassá teszik végzett hallgatóinkat. Ki kellene egészíteni az anyagot azzal, amit Varga elvtárs az oxktatásnak a gyakorlattal való kapcsolatáról mondott, de hozzátenné, nem ártana egyértelművé tenni, hogy a felsorolt követelmények, önálló tudásfejlesztő készség, gyakorlati alkalmazó készség, konvertálhatóság, színvonalasabb és jobb alapozás, egyéni érdeklődés és társadalmi igény szintézise, stabilitás és megujulás dialektikus egysége olyan általános elvek, amelyekre valamennyi egyetemen, sőt az egész oktatásra érvényesek, ezeket ugy kell kezelni, mint általános elveket, nem ugy, mint képzésünk speciális elveit. Vitatkozik a njrelvi képzés tekintetében. Azzal, hogy a ny'élvi képzés a szakképzés része,nem ért egyet. Azzal egyetért, hogy a nyelvi képzés a szakképzés követelménye, de nem alapvetően felsőoktatási probléma, hanem közoktatása probléma és feladat. Hosszú távú fejlesztési célnál nem lehet arra alapozni, hogy most van egy határozat a nyelvoktatás erősítésére. Hosszú távon a nyelvtudás felhasználása a képzésben része lesz az egyetemi képzésnek. A nemzetközi munkamegosztásból származó nemzetköziesedés gondja valóban gyorsan jelentkezik képzésünkben és erre figyelni kell. Egyetért azzal, hogy a tercier szektor növekedése konzekvenciákat jelent képzésünkben, azt azonban nem érti, hogy miért emeli ki az anyag az építőipart, ez nem olyan probléma, amely a tercier szektorral kapcsolatos, sok minden mást is ki lehetne emelni ilyen alapon. Elvétért azzal, ho^y ve^vük fi^velembe az ágazati különbségek C_> <J * <—.>KJ c_>i/ CD O csökkenését, de furcsának tartja, hogy t echnikai különbségekről van szó, mert nemcsak ilyenek varnak, hamem a technikai, irányítási stb. különbségek csökkentése is szerepel a párthatározatokban is. Ha ezekből az elvekből indulunk ki, heljres az a következtetés, hogy egyetemi jellegű képzés legyen, olyan szakosítással, ameljj az ágazati és funkcionális elvet kombinál ja. Véleménye szerint lényegében ezt csináljuk jelenleg is, ha nem is elég jól. Mi az, amiben nem léptük tul a jelent: a képzés egységes jellegének kimondásában, mert nem különböztetjük meg a produktív és reproduktív tevékenységre irányuló képzést, a sraakosít ásnál nincs