Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése

-57A hallgatók kérnek külön foglalkozasokat is, sót külön előadasokat. Azt hiszem nem lenne szerencsés, ha lecsökkentenénk az óraszámot. A nyári gyakorlatokkal kapcsolatos problémák élők és valóban nagyon meg kell fontolni. Nemcsak arról van szó, hogy nyáron nem hatékony a gyakorlat, nincs akik foglalkozzanak a hallgatókkal, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a gyerek utolsó nyári szabadságát ás a közben lévőt is tönkre tesszük vele. Én helyes megoldasnak tartanám a kétszer 1 hónapi szeptemberi gyakorlatot. Vas László: Korabban a hallgatók képviseletében egy emberkánt a koncentrált oktatas mellett, sőt a koncentrált szabadabbá tétele mellett voltunk. Azóta megváltoztattuk a véleményünket, ti. kénytelenek voltunk elfogadni azt, hogy a koncentrált nagyreszt sikertelen volt. Mi a problémánk most? Problémánk az, hogy valtoztatni mindenképpen kell, de véleményünk szerint az alternatív targyak hatákonysagának ugyanaz a személyi feltétele, mint a koncentrált hatákonysagának, tehát szamunkra nem latszik első pillanatra a biztositák, hogy ez sikeres lesz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kérjünk egy ujabb lehetőséget, egy ujabb formát. Pusztán ez egy kérdés. Menjünk még mélyebbre, tehát nem ezen a sikon dől el ennek a kérdésnek a sikere vagy sikertelensége. Hogy hol van ennek az oka, ezt kikutatni szerintem egyik nagyon lényeges feladata lenne az oktatasi és tanulmanyi fegyelem értékelésének egyaiant. Érzésem szerint az, hogy a diakok későn kelnek a Kinizsiben, nem járnak előadásokra, fegyelmezetlenek stb. ugyanazokból az okokból származik, mint a tanárok esetleges oktatasi fegyelmezetlensége. Mit értek ez alatt? Arra gondolok, hogy amikor az egyetemi hallgató saját magaval szemben igénytelen a tanulásban, akkor ugyanannál a hallgatónál lehet látni mas területeket, ahol korántsem olyan igénytelen. Pl. amikor 3.5, 3.6 tanulmányi eredményért viszonylag lezseren lehet dolgozni, akkor nem fog hajtani az ösztönaijárt, vagy a közgazdász öntudata miatt a 4.2 átlagért, amikor mellette rendkivül igényesen, az egyetem mellett, netalán még a szakmához közelálló munkakörben is, az ösztöndij többszörösét megkeresheti. Felteszem a kérdést, hogy az oktatók egy részénél hasonló probléma van-e? Amennyiben van vagy lehet, akkor azt hiszem, a jó megközelítés az lenne, hogy ezeket az érdekviszonyokat kellene megvizsgálni, ezeket kellene leirni és valószinü, hogy ilyen alapról kiindulva, talán az oktatasi és tanulmányi fegyelem értékelését komolyan meg lehetne tenni. Szerintem legalabbis ez lenne az alapvető megközeibités. Két konkrét dologhoz szeretnék még kapcsolódni, egyik a-szakszemináriumok problémája, a másik a komplex államvizsga.