Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése

-181mokra nézve vertikálisan és különböző tantartycsoportokra nézve részben vertikálisan, részben horizontálisan, de mindenképpen a képzési struktúrának egy fontos mozzanatat jelentette, ás ezen belül természetesen a nyelvi képzés problematikája is szerepelt. Khogy az előterjesztésben szerepel a koncentrációval kapcsolatos javaslat, a koncentráció helyzetének megoldasaval összefüggésben a lehető leggyengébb megoldasnak tartom. Lehet a koncentrációt megtölteni felső éven több olyan anyaggal, mint az esetjátékok, szerepjátékok, bizonyos készségfejlesztő diszciplínák, mindez nem ártalmára, hanem hasznára válik a szakképzésnek. A jelenlegi megoldásban az, hogy kizárólag a II. éven hagyjuk meg a koncentrációt, ás az összes hallgatókra kiterjesztve a nyelvi koncentrációt, szerintem a lehető legrosszabb megoldás, ennél már sokkal jobb megoldás, ha vérzik is a szivem, mert minden jel arra mutat, hogyha akarjuk, és lehet akarni ás számonkárni, akkor ki lehet tölteni tartalommal, ha az egász koncentrációt teljesen felszámoljuk. Nem tartom ezt jó megoldásnak, de még mindig jobbnak, mint egy évben meghagyni, illetőleg nagyon bizonytalan az anyag, mert a IV. éves szakmai gyakorlatot ott akarja megoldani, a 8. félév februárjában, vagyis megint egy koncentráció, tehát ez nem következetes. Egy megjegyzést Kanczler elvtársnak azzal kapcsolatos megjegyzésére, hogy az eszmei tisztaság problémája összefügg a parttalansággal, és ha jól értettem, részben vagy jórészt a koncentrációval hozta összefüggésbe, illetve a szakszemináriummal. Sokféle parttalansag előfordulhat, megmondom őszintén, sem a koncentrációban nem latom ennek veszélyét, de még a szakszemináriumban sem. A szakszeminárium nem az, hogy ott kiforratlan tudományokat adnak elő és nyers kutatási eredményeket. Itt arról van szó, hogy a hallgatónak bizonyos téma körül kell ugy dolgozni, hogy az összes tanult ismereteit alkalmazza. Ezt lehet jól csinálni ás lehet rosszul. A probléma az, hogy meg tudjuk-e most fogni a tanárainkat, ra tudjuk-e késztetni-e arra, hogy olyan szemináriumokat tartsanak, amelyek elősegítik a hallgatók munkáját, vagy nem. A javaslatom a következő: először is az, hogy ezekben a kérdésekben ne hozzon most hatarozatot a Tanács, tekintettel arra, hogy a két legfontosabb kérdésben kiküldött bizottságok működnek, egyéb kérdésekben is működnek valószínűleg ilyen bizottságok, és ezeknek a munkája láttán lehet hozni ilyen természetű javaslatokat, amelyek itt szerepelnek. A másik javaslatom az volna, hogy nézzük meg a meglévő szakképzési rendszerünket, ami itt meg van fogalmazva és kezdjünk hozzá annak kritikai felülvizsgálatához, módosításához. Nem mondom, hogy ezekkel a kérdésekkel, amelyek itt szerepelnek, addig varjúnk, de ami itt égetően sürgetőnek mondatott ki, a társadalomtudományi jelleg, az alapozó módszertani jellqg, ha elkészülnek a bizottsági jelentések, akkor lehet ezekben