Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése
-23nincs választási lehetőség, jje dig szükséges lenne, hogy egyes oktatók körül iskolák alakuljanak és egy-egy neves oktató választhasson erre alkalmas hallgatókat. Bizonyos szemléletbeli módosulás lenne szükséges e téren, erre régebben volt lehetőség un. szakkör formájában. Fel Kellene eleveniteni ezeket a formákat. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a kereteket módositsuk,pedig sokszor a tartalmon múlik a megoldás. A kiváló hallgatókkal való foglalkozás fő kérdésének azt tartom, hogy a tanárok, tanszékek tudományos felkészültsége növekedj en. P a 1 m a i Kálmán: Miután nem vagyok közgazdasz, kérem nézzék el, hogy szakmai kérdésekbe nem ártom bele magam. Amit mondani szeretnék, inkább agitativ jellegű, saját gondolataimat, amelyeket mint más egyetemen oktató, szeretném elmondani. Ami magat az előterjesztést illeti, kétszer is elolvastam és a második olvasás utan is megegyeziK véleményem az elsővel: áttekinthetőnek, konkrétnak és felelősségteljesnek érzem, amit tartalmaz, Ez korántsem jelenti azt, hogy az előterjesztés problémamentes lenne, sőt több ponton, amint ezt nálam hozzáértőbbek elmondták, erősen problematikus is. Azok a csomópontok azonban, amelyek leginkább kiélezett formát öltve jelennek meg, nemcsaK a közgazdasagtudománynak, hanem egyáltalán a felsőektatásnak nagyobb rendszerébe tartoznak és bizonyos értelemben még a közoktatas mai helyzetét is érintik. Az anyag a 3. oldalon, amikor értékeli az előterjesztés a reformot ás tartós elemeinek megszilárdításáról szól, azt mondja: reformunk fontos célja, hogy biztositsa a hallgatók egyéniségének, adottságainak jobb kibontakozását. Azt hiszem, hogy ez a reformnaK egyik sarkalatos pontja; meg lehet kockáztatni azt az állitás, hogy a hallgatók egyéniségének jobb kibontakoztatása gyenge pontja ag egész felsőoktatasnak. Nem lehet belenyugodni abba, hogy ez^tulajdonkáppen alapvető tendencia tovább gyengüljön, vagy legalábbis a stagnálás szintjén maradjon. A felsőoktatásnak egyik leglényegesebb feladata lenne ezt is szolgálni. Ha Kahulits elvtárs ugy érzi, hogy az itt mutatkozó tendenciák lazitanak egy bevált vagy annak látszó oktatási struktúrát, lehet, hogy ezek a lazitások, széthúzások éppen bizonyos értelemben a pedagógiai erőknek nagyobb felszabadítását célozzák, tehát hogy a hallgatók adottságai jobban kibontakozzanak. A másik dolog az a nagyjelentőségű talalkozó, amelyet^az^ Egyetem vezetői és a főiskolák vezetői tartottak. Első lépés, hogy szétnézzenek a közös terepen, nem szabad megengedni,
