Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2
1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /
-12Az egyik legnagyobb ellenvetés a koncentrált kurzussal kapcsolatban, mind az ifjúság szervezete, vezetői részéről, mind pedig az oktatók részéről, hogy a koncentrált kurzus a hallgatók közötti nevelő munká t neheziti. Megbontja t.i. a szemeszter egységét, a koncentrált kurzusban más összetételű hallgatóság, mint a folyamatos időszakban és mind a két kurzus viszonylag rövid időt jelent. Ez szerintük a hallgatókkal való kontaktus dolgát neheziti. Jó lelkiismerettel mondhatom mai ismereteim alapján, hogy a koncentrált oktatás, ha jól csináljuk, és jól kapcsoljuk össze a folyamatos szorgalmi időszakkal, annak szervesen beépült rendszerét alakitjuk ki egész képzési rendszerünkbe, akkor ez könnyiti és hatékonyabbá teszi a nevelő tevékenységet is. Attól függ ugyanis, hogy mit tekintünk a nevelés eredményének, vagy milyen irányú tevékenységet tekintünk nevelői tevékenységnek. Az a vélemény, hogy a konstrukció rontja a nevelés hatékonyságát, tulajdonképpen az oktatási folyamatban lévő nevelés primátusát tagadja és akarva, akaratlanul az oktatáson kivüli nevelési tevékenységet helyezi előtérbe. 4 héten keresztül - egy viszonylag kisszámú hallgatósággal - olyan jellegű munkát végez itt az oktató, ami közben elkerülhetetlen, hogy szinte nap mint nap találkozzék egyénekre menően a hallgatókkal, számos szakmai, politika, emberi érintkezés lehetséges! és számos ilyen élmény éri a hallgatót az oktató részéről. Itt az oktatói tekintélynek és az oktatói példaadásnak - akár pozitiv, akár negativ példáról van szó - sokkal intenzivebb hatása van mint hetenként egy-két órában egy nagyobb létszámú hallgatósággal való találkozás során. Nem lehet eléggé becsülnünk azt, hogy állandóan munkakapcsolat van, és hogy egy közvetlen, sajátos légkör alakul ki tanár és diák között - még ha ez négy hétig tart is -, amely bőven kamatozik azzal szemben, hogy a folyamatos szorgalmi időszak rövidebb. A szakágazatositással kapcsolatban is felmerült, hogy a hallgatói összetétel nagyon gyakran változik és ez az ifjúsági munka szervezését neheziti; én ezt nem tekintem olyannak, ami nem oldható tneg alapos munkával. Viszont nem látom be miért hátrányos az, hogy a hallgató már egyetemi évei alatt különböző
