Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

- k Korunk gazdasági, társadalmi és tudományos fejlődésének nagymértékű felgyorsulásához igazitott fenti célkitűzés ele — főleg a beszédkészség fejlesztése szempontjainak az egyre nagyobb mértékben történő előtérbe kerülése — az idegonnyelv-olctatási-a biztosított eddigi órakeretben nem valósithatók meg. Ez a felismerés és a felelősségtudat csendül ki a Dudapesti Természettudományi Kar szakmai bizottságának jelentéséből is: "Véleményünk szerint minimális követelményként kell előirni, hogy a jó szalcszövegforditás és a hétköznapi beszélgetés szintjére jussanak el a hallgatók. Ezt csak úgy látjuk megoldhatónak, hogy az oroszt legalább heti 4 órában és legalább 3 éven át tanulják." /Ez a célkitűzés megfelel a mi egyetemünkön folyó nyelvoktatás un. nem nyelvigényes szakos hallgatói képzésének./ Hasonló aggodalom olvasható ki a Művelődésügyi Minisztérium emiitett főosztályának az előterjesztéséből is: "

Nem szabad megengednünk. hogy vég nélkül újratermeljük az idegen nyelveket nem tudó diplomásoka

t". A hivatkozott idézetek és meggondolások abból az alapvető felismerésből táplálkoznak, hogy az eredményes nyelvoktatás rendkívüli munkaigényes folyama

t, azaz idegen nyelvet beszélni csak "beszélve" lehet megtanulni. Az oktató és a hallgató párbeszédét a beszédkészség fejlosztése szempontjából nem pótolhatja semmiféle módszertani bravúr, de a legtökéletesebb technikai felszerelés s ein. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem kell lényegesen megjavítanunk oktatási módszereinket, és nem kell jobban hozzáigazítanunk tananyagaink szerkezetét a világszínvonalon álló technikai felszerelésünkhöz. Elengedhetetlenül szükséges, hogy mégegyszer tüzetesen végiggondoljuk oktatási—tanulási formáink rendszerét, az egyes formák funkcióit, ós szerves egymásraépülésót /tantermi óra, nyelvi laboratóriumban végzett munka és a hallgatók önálló otthoni munkája/. El kell érnünk, hogy az egyes oktatási-tanulási formák között ésszerű együttműködés, koncepcionális összhang és tervszerű munkamegosztás