Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

-3"bebiflázásról" van szó, gyakorlásról, mint az Informatikánál, vagy a reativ formákról van szó, ahol alkotó vagy elemző feladatokat próbáltunk adni, tehát a speciál kollégiumokról. Vagy gondoljunk arra, hogy az Egyetem több mint egy éve benyújtotta igényét a Minsiztériumnál - amelyek már elvben el is ismertek -, hogy emeljék fel a négy éves képzési rendszer

t legalább négy és fél évre, amely megkönnyitené a szaktárgyak képzésének a helyzetét, az államvizsgáztatást, a beszámoltatás kérdését. Ez is napirenden van, s erről nem akarunk lemondani. Tehát az olyan szorultságból eredő bajokra is tekintettel kell lenni a döntésnél, ami abból adódik, hogy a magyar egyetemek között egyedül a mi egyetemünkön van négy éves képzés. A meghosszabbítás egy féléves lélegzési teret adna szakképzésünknek, s ez nyilván a koncentrációra is kihat majd. Pontos szempontnak tartom továbbá, hogy igyekezzünk megkülönböztetni azokat a bajokat amik a konstrukcióból következnek, és azokat, amik nem a konstrukcióból következnek, tehát akkor is fennállnak, ha folyamatos képzés van. Ilyen dolog, hogy szerintem a tudással nem lehet egy diákot sem "megajándékozni" az egyetemen. A tanulás mindig pokoli dolog lesz, akkor is, ha bármennyi technikát meg oktatógépet állitunk be, a vérébe kell menni a készségnek meg az ismeretnek. Azt, hogy a megnövekedett szabadidőt nem ta- , nulásra használja ki a diák, mert olyan volt az állapot, vagy nem volt jó az ellenőrzés, akkor azért ne a koncentrációt, ne a szakágazatot, ne ezt, ne azt okoljuk - hanem azt okoljuk, hogy a diák nem tanult. És azon legyünk, hogy bevonjuk a tanulás kényszerébe. De azt is meg kell mondani, nemcsak megajándékozni nem lehet a diákot tudással, tehát nem lehet megsporólni neki a munkát, hanem rákényszeríteni sem lehet az invenciózus szakmát egy emberre, ha ahhoz nincs kedve. Ha tömegoktatás

t csinálunk, akkor nem hivatástudatból jönnek az emberek, ahol mi sem tudjuk a diákok bizonyos százalékában - eléggé jelentős százalékában - az első években a hivatástudatot fel-