Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/1

1972. november 20. - 1. A munka és tanulás területén fennálló kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos feladatok - 2. A kádermunka néhány időszerű kérdéséről írásbeli információ - 3. Egyebek - a./ Interpelláció a KISZ VB részéről dr. Hoós István tagozatvezető egyetemi tanárhoz - b./ Tihanyi üdülőtelek ügyében tárgyalások folytatására megbízás a Szakszervezetnek

-lönál, ahol az egész félévi hanyagság az ok. A komplex államvizsgáról gyűjtött vélemények azt tükrözik, hogy nem volt egészen komplex, hanem többnyire tételes számonkérést jelentett. Nem készitették fel a hallgatókat erre. Ügyelni kell arra, hogy a vizsgák, előadások komplexebbek legyenek^ olyan öámákat tárgyaljanak, ami erre élőkészit, komplex szemléletet ad. Az államvizsgák osztályozásával kapcsolatban utána kellene nézni, mert lehet, hogy a javitás hibája volt a 80 % bukás. B e r e i Andor: A kérdés tárgyalásánál arra is gondolni kell, hogy nemcsak azért van szükség komoly munkafegyelemre, hogy az oktatás zavartalanságai biztositsuk, hanem hogy olyan hallgatókat bocsássunk ki, akiknek vérévé válik a fegyelem. Ha ebből a szempontból nézzük a jelenlegi helyzetet, biztos, hogy sok a kivannivaló ás hasznos a kérdés targyalása, amikor a KB határozata felhívja a figyelmet a kárdás jelentőségére. Világos, hogy nem formális munkafegyelemre van szükség, hanem fegyelmezett munkára. Ez az Egyetemen folyamatos tanulást jelent. Ez elég gyenge lábon áll, sok a vizsgara tanuló hallgató, vagy aki nem mindent tanul. Az oktatási formák hatékonyságát ebből a szempontból kell vizsgálni. Nem hiszi, hogy az előadások szamának gyarapitása vagy fő oktatási formanak tekintése helyes, a kiscsoportos oktatás sokkal inkább ösztönöz a folyamatos tanulásra. Az előadasokat nem lehet megszüntetni, szükség van rájuk, de szamukat korlátozni kell ás a hangsúlyt a folyamatos tanulasra ás az önálló munkát segitő formákra kell helyezni. A hatarozati javaslat nem elég konkrét. Az 1. pontból csak azt hagyná meg, hogy arra kell törekedni, hogy az adott órakereten belül indokoltan ás előkészitve növeljük azoknak a foglalkozásoknak az arányát, amelyek a hallgatókat önálló munkára és a szakirodalom beható tanulmanyozására ösztönzik és igy a féléven belül rendszeres munkara kényszerítenek. Ugyanakkor az előadasok legfontosabb tartalmi vonatkozásait be kell épiteni a szemináriumi feldolgozásba és a vizsganayagba, s ezzel el kell érni a hallgatók fokozott érdeklődését az előadások iránt, az azokon való fokozott részvételt. A formális kötelezővé tétel, ha nem jár szankcióval, csak kompromittálja a kötelezőség elvét, az ellenőrzés pedig formálissá teszi a részvételt. Ezt kellene hangsúlyozni elsősorban. Ugyanakkor meg kellene azt is mondani - Gondi elvtárs hozzászólásának szellemében -, hogy a tanszékvezetőknek biztositaniok kell, hogy a szemináriumok és gyakorlatok Önálló munkara ösztönző jellege erősödjön. Nem lehetünk megelégedve az általános szinvonallal, bár vannak jó foglalkozások. Konkrétan kimondaná a hatarozatban, hogy a foglalkozások igazolatlan elmulasztásához, a vizsgakon való igazolatlan meg