Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1971-1972

1971. december 22. - 1. Az Egyetemen folyó közgazdasági továbbképzés - 2. A fiatal oktatók továbbképzése - 3. Kutatócsoportok tanszékké szervezése, a Nyelvi tanszék megosztása - 4. A Népgazdaság Tervezése Tanszék vezetőjének felmentési kérelme, új tanszékvezető kinevezése - 5. Címzetes egyetemi tanári és docensi pályázatok elbírálása - 6. Egyebek

elfogadható legy en. Ezt megfelelő időben a záró szi­gorlat előtt kell közölni, mert ennek alapján lehet előirni azokat a vizsgákat, amelyek a doktori szi­gorlat tárgyai. Világosan kell látnunk, hogy a szakközgazdász képzés megindítása elsősorban a tevékenység minőségét illetően, de mennyiségileg is jelentős követelményeket támaszt egyetemünk oktatóival szemben. Véleményünk szerint képesek vagyunk e feladat elvégzésére, figyelembevéve külső szakemberek lehetséges igénybevételét is-. Ugy véljük, hogy bár ez a tevékenység túlnyomórészt új­szerű feladatot jelent, nem vonatkoztatható el az e­gyetemi alapképzéstől. A kettő között igen szoros kap­csolat van és intenzív kölcsönhatás érvényesíthető. Uta­lunk itt arra, hogy a reform során elkészült és készülő uj tananyagok jelentős részben hasznosíthatók a szakköz­gazdász képzésben is, másrészt pedig a szakközgazdász képzés részére kidolgozandó uj tananyagok számos olyan tapasztalatot jelentenek, amelyek alkalmazhatók az alap­képzésben. Felvetődhet, hogy vajon nem tul sok-e a javaslatban sze­replő képzési irány, nem volna-e célszerűbb csak néhány irány kialakítására összpontosítani az erőnket? Abből kell kiindulnunk, hogy mai tudásunk szerint annyi szakirányt kell jóváhagyatni, amely már lehetővé teszi valamennyi jelentkező értelmes besorolását, de még nem vezet túl­zottan szűk specializálásr a. Továbbá arra kell töreked­nünk, hogy valamennyi jóváhagyandó szakirányra megfe­lelően előkészüljünk. Meginditani azokból viszont csak azokat kell, amelyekre a saját, illetve bekapcsolható külső erőkből futj a. Ez vonatkozik nemcsak a megindítan­dó irányok számára, hanem az egy-egy irányra felveendő hallgatók létszámára is. Véleményünk szerint az első időben feltétlenül egy-egy szakirány keretében csupán kisebb (20-40 fős) létszámú csoport indítása a célszerű, amely mérete nem veszélyez­teti a célratörő foglalkozás hatásosságát.

Next

/
Thumbnails
Contents