Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1971-1972

1971. november 22. / Stari Smokovec / - 1. Előterjesztés a tanárképzés korszerűsítésére - 2. Aranydiploma iránti kérelmek elbírálása - 3. A Doktori Szabályzat egyes pontjainak szabályozása

- 4 A Pedagógiai Tanszék feladatát a bizottság abban látná, mint minden tanszékét, azzal a többlettel, hogy a Pedagógiai Tanszéknek fokozottabban lenne feladata a tanárképzésen belül a különböző tanszékekkel való együttműködés megszervezése éspedig különös tekintettel a szakmódszertanok oktatására, valamint a gyakorló-iskolákkal való kapcsolat tartására. Egyéni levelező tanárképzésben évfolyamonként változóan évenként 8-lo fő vesz részt a kiegészitő tagozatokon. Ami pedig a középiskolai felvilágositó munkát illeti, nem arra gondoltak, hogy külön a tanár szakokra történő beiskolázás érdekében folytatnak propagandát a középiskolákban, hanem általában igyekeznek megismertetni Egyetemünket és a közgazdászképzés jelentőségét, de ugy, hogy megszűnjék az a jelenlegi állapot, amikor a propaganda a tanár-szakokkal alig-alig foglalkozik. Társadalmi-tanulmányi ösztöndijakat döntően a tanácsok ajánlanak fel a tanár-szakosok részére. Az első éves hallgatók ilyen ösztöndigat nem tudnak vállalni, mert hiszen nem tudják, vajon milyen szakra kerülnek. A tanárképzéssel foglalkozó tanároknak intézetbe történő összpontosítását azért nem tartják reálisnak, mert fennáll annak a veszélye, hogy elvesztik szaktanszéki bázisukat, elszakadnak a szakmai közösségtől, de anyagi okok is közrejátszanak ebben. Szigeti Endre kiegészítésképpen tájékoztatja az Egyetemi Tanácsot, hogy az igények felmérésében a Művelődésügyi és a Belkereskedelmi Minisztérium képviselőinek közlésére támaszkodtak. A Belkereskedelmi Minisztérium szerint 1975-ig évenként 15 fő C szakos és 15 fő B szakos tanár igénpyel lehet számolni. A Művelődésügyi Minisztérium 15 fő elméleti igényt jelentebb be azzal, hogy a gyakorlati igény meghatározhatatlan, hiszen a tanár szakosok egy része nem tanári pályán helyezkedik el. A bejelentett igényeknek túlnyomó része vidéki szükségletet elégitenek ki. Forgács Tibor hangsúlyozza, hogy a kérdés komolyságát nem az dönti el, hány hallgatók veszünk fel tanárszakokra, hanem az, hogy milyen iskolatipusok oktatásának biztositását kell a képzésnek szolgálnia. Jelenleg komoly hiány van szaktanárokban, a jövőben kiöregedés következtében még nagyobb lesz a hiány. Rámutat, hogy igen helytelen információk terjedtek el a szaktanárok anyagi helyzetéről. Megállapitja, hogy keresetük nem marad el a vállalatoknál dolgozó közgazdászok átlagkeresetétől. Ha megfelelőbb információt kapnának leendő hallgatóink

? akkor többen jelentkeznének tanár-szakokra. Ugyanakkor arra is szükség lenne, hogy a tanár-szakosok számára külön keretet állapitsanak meg, hiszen ha egyesek csak ugy juthatnának be az egyetemre, ha a tanár-szakot választják, ez is növelné a létszámot. Az igaz, hogyha valaki elvégzi a tanár-szakot, ugyanugy elmehet vállalathoz dolgozni, mint a többiek, hiszen közgazdaságtudományi oklevelet kap. Megoldás lehetne az is, ha lehetővé válna, hogy