Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1968. november 25. - 1. Előterjesztés az Egyetemekre vonatkozó jogszabályok tervezetével kapcsolatban teendő észrevételekről - 2. A közgazdász továbbképzés fejlesztése - 3. Az 1968-69. tanév I. félévi vizsgaidőszak problémái - 4. Egyetemi tanári és docensi kinevezések

-3nevezik ki, a tanszékvezető azonban tulajdonképpen állandó vezető, s az operativ munka is a tanszékeken valósul meg. B e r e i Andor: Véleménye szerint helyes a tervezet kiindulási pontja, hogy jelenleg nem az egyszemélyi felelősség további megerősítésére van elsősorban szükség, hanem a demokratizmus mélyitésére és szélesítésére. Igaz, hogy másképp kell megfogalmazni a rektori és dékéni hatáskört: felelős a testületi határozatok végrehajtásáért és azok szellemében vezet. Határozottabban kell hangsúlyozni azt a jogát és kötelességét, hogy működteti ezeket a testületeket. Szkeptikus az össz-oktatói értekezlettel kapcsolatban; itt nehéz érdemi vitát elérni. A hallgatók jogait és kötelességeit a tervezet tartalmazza, - lehet, hogy ennek lényegre törőbbnek kellene lennie, - de nem tartalmazza az oktatók jogait és kötelességeit, s ezzel nagyon egyoldalúvá válik. Egyetért azzal, hogy a tanszékek kérdése majdnem teljesen elsikkad, s azzal, hogy a tanszékvezetőknek vagy jelentős részüknek a kari tanács tagjának kell lenni. Itt nemcsak jogról, hanem felelősségről is szó van. Szükséges, hogy a Minisztérium általános kereteket szabjon meg, és minél kevesebb kérdést szabályozzon részleteiben. V a r g a Sándor: A tervezet általános iránya, a demokratizmus erősitése pozitiv törekvés. Ebben a vonatkozásban nehezen haladunk előre. A tervezeték két szempontból jelentenek előrehaladást: egyrészt a testületek szerepének növelése, másrészt a döntési hatáskörök értelmesebb rendezése tekintetében. A törekvésekkel és a konkrét megoldásokkal általában egyetért, célszerűnek, reálisnak tartja azokat. Probléma, hogyan néz ki az egyszemélyi vezetés. Véleménye szerint a javasolt megoldások ezt nem veszélyeztetik, sőt értelmesebb feltételeket alakitanak ki ehhez is. Optikai problémát okoz, hogy nincs eléggé részletezve, mi a rektor, dékán feladata és hatásköre. A tanszékek szerepének elhanyagolása a tervezet egyik hibája, nincs összhangban azzal az iránnyal, amit a Minisztérium követ. A következő időszakban szükség lehet a szervezeti formák bizonyos változtatására, pl. intézetté fejlesztése egyes tanszékeknek stb. Ez nemcsak fogalmazás kérdése, de bizonyos kérdésekben célszerű lenne a tanszékeknek hatáskört adni, pl, véleményezzen elképzeléseket. Kahulits László: Nem véletlen, hogy az egyszemélyi vezetés és a demokrácia került előtérbe, ea az egész munka értelme. Kétségtelen, hogy keveset foglalkoznak a tervezetek a vezetők hatáskörével, de arra kellett a figyelmet összpontosítani, amit szélesíteni kell, ezért a rektor, dékán hatáskörénél nagyon általánosan fogalmaztak. A gyakorlatban eddig sem döntött a rektor az Egyetemi Tanács meghallgatása nélkül, s lelkiismereti problémát okozott, ha a Tanács véleményétől eltérően kellett döntenie. Ennek mértéke azonban egyetemenként változó. Tehát optikailag is küzdeni kell olyan szemlélet kialakításáért, ami ezen az egyetemen természetes, de másutt egyáltalán nem.