Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

-32Egyetértek azokkal a törekvésekkel, amelyedet többen megfogalmaztak a gazdaságpolitika tekintetében. Két megszorító körülményt azonuan meg kell említeni* A gazdaságpolitika oktatásának erősítését a tervezéstechnikai kérdisok rovására kell megoldani, más oldalról azonban a gazdaságpolitika oktatása nem je.önthet leiró gazdasá&po111ika oktatást, de el kell várni, hogy az aktuális dolgokat a hallgatok elolvassák,eaekbTI következtetéseket vonjanak le* Nyilvánvaló, hogy a gazdaságpolitika oktatását nem lehet ugy elképzelni, hogy az ágazati gazdaságpolicikák halmaza legyen, V a r g a Sándor; Az elmúlt években egyre gya.rabban lehetett olyan véleményedet hallani, hogy a közgazdászképzés eléggé korszerűtlen, nem i'ejlődlk a követelményekkel.- Szokbon sokszor túlzó elemek is voltak, de biztos, hogy oktatásunk egészében, sem tartalmában, sem módszereiben nem fejlődött olyan mértékben, ahogy kivánatos lett volna. Szért örülök annak, hogy az oktatás tartalma és módszertana elég komplexen, koncepció formájában napirendre került. Az előterjesztés fő vonásaival egyetértek, 30kat fog aegitani az oktatás továbbfejlasztéae terén, anallyett, hogy természetesen sok részletkérdés még további gondolkodást, mérlegelést, kidolgozást igényel. A szakosítási rend problémája: sok tekintetben rokonszenvezek azzal, amit líyllas elvtára említett, hogy csaK látszólagos ellentétek vannak az ezzel kapcsolatos vitában a funkcionális és ágazati képzés között. "í léggé nyilvánvaló, hogy az igények miatt erősíteni kell egyrészt a vállalati képzést, másrészt a népgazdasági szintű képzést. Síinek eleve vannak bizony03 3zakoBitási konzekvenciái, pl. a makroökonómiai képzésben vitathatatlanul a funkcionális elemeknek kell előtérbe kerlílniök, részoen népgazdasági tervezés, részben pénzügyi jelleggel. A szocialista oruzagokban a funkcionális képzésnek elsosorban a makroökonómiabon van szerepe. Kicsit másképp merül fol a kérdés a vállalati igények kielégítés 5nél. H tekintetben két megoldás lehetséges, agyrészt hogy tartsuk fenn alapvetően az ágazati szakositast és ezen belül bizonyos funkcionális szakágazatokat alakítsunk ki; a má3ik megoldás, hogy alakítsunk ki funkcionális szakosítást és ezen belül bizonyos ágazati fejelést adjunk, Mindkettőre van példa. Pl. munkagazdaságtan szak, ezen belül ipari, mezőgazdasági, közlekedési spocializáció; anyag és áruforgalmi, piaci szak, ás ezen belül népgazdasági szakágazat. Sok minden szól amellett, hogy az első megoldást alkalmazzuk, hosszabb perspektívában is. Nehéz kimutatni, hogy akár egyik vagy másik képzési forma hatékonyabb. A vitában többen hangsúly aták az oktatógárda problémáját is, amely alapjában ágazatokban fejlődött ki, alapvetően e

fy-egy ágaz-t problémáival foglalkozik. Ez olyan tudományos