Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
/// rengeteg kérdésben hézagos maradt, hiányos volt kezdetében is, az oraszámokat, szemináriumok arányát stb. tekintve. Azt tartanám szerencsésnek, ha a szaktanszéki bizottságok és minden ezzel foglalkozó bizottság tanulmányozná a reform anyagait is, mert az oktatási célok megjelölése, a korrekciók nem valósithatók meg enélkül a kontinuitás nélkül, másrészt aok hasznosítható gondolat van bennük. Pl. az egymásra építésre, az oktatás módszerére, a készségfejlesztésre vonatkozólag ie lehetnek olyan gondolatok, amelyeket hasznosítani lehet. A speciulizációk problémájával kapcsolatban hangsúlyozni kell az egyetemi jelleg kérdésit. Voltak olyan nézetek, hogy ezáltal az egyetemi jelleg csökken. !?zzel neir. értek egyet. Az alapozó tárgyaknak, az általános képzésnek és a specializációknak" a dialektikáját szeretném hangsúlyozni, hogy minden speólulizációs igény jogosultaága mellett a leghatékonyabb megoldás, ha az általános jelleget la hangsúlyozzuk az oktatásban. Ezt a kérdést is feszegettük annak idején az oktatási reform során. A kontinuitással kapcsolatban fontosnak tartanám az operatív tantervvel kapcsolatban is végiggondolni, mit lehat máris fölhasználni az oktatásban. Csatlakozom ^aramvöIgyi elviáráhozj az oktatási reformban benne van az öntevékeny oktatás problémája is. Ne d >bjuk el a reform azon koncepcióját, hogy bizonyos Szabad keretekot kell kijelölni. Ebben bizonyns választási lehetőség jelenik meg fakultatív ás alternatív tárgyak vonatkoz ,sában, valamint a szakszemináriumok formájában és más módon 13. Az is elképzelhető, hogy ujabb szakosítás irányába menjünk, pl. a vend'glátóiparral való foglalkozásra legyen lehetőség. A speciulizációval kapcsolatban gondolni kell a hallgatók terheléére 13. Egyetértek az óraazunok csökkentése reália lehetőségének megteremtésével. Nem ugy értem, hogy az előadáaok számának CSÖK entése abszolút értelemben járna egy (itt a szemináriumok számának növekedésével, hanem ar nyaiban kell érteni. A négyéves képzés problémája* koráoban ötéves koncepció volt, ez után került sor a visszalépésre, néhánv szakot kivéve. Rendkívül logikusnak tűnik az anyagban javasolt zárógyakorlat, de azt jelenti, hogy önmagunk lépünk vissza bizonyos tekintetben, amikor mindez bele akarjuk sűríteni a négy évbe. Véleményem szerint a vállalatnak is érdeke, hogy az első évben gyakornok legyen a végzett allgató, ez több lehetőséget teremt arra, hogy Bég ne kelljen bebizonyítania használhatóságát. A következő időszakban elkészül agy olyan munkaterv, amely az előterjesztés és a vita alapján a végrehajtásra vonatkozik. Itt meg >:ell nézni, mit milyen szinten kell megoldani. Ezzel kapcsolatban nagyon fontosnak tartom ennek politikai előkészítését, egyrészt, hogy a tanszékek éa karok megvitassák az anyagot, másrészt hogy ne korlátozzuk azt a demokratizmust, ami az oktatók, hallgatók ás e3etleg külaŐ szakemberek vonatkozásában megjelenik.
