Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
-107Ökfcatási rendszerünket komoly vizsgálat alá koll vonni ás a szükséges következtetéseket le kell vonni. Véleményem szerint ,ok tekintetben csődbe futott oktatási rendszerünk, mikro- és makroökonómiai vonatkazánban isi A teljes o-^atasi anyagot kell vizsgálat tárgyává tenni; abból kell kiindulni, hogy ml az, ami egy közgazdásznak szükséges ahhoz, hogy tevékeny részese lehessen a gazdaságnak, máerészt hogy mit bir al egyetlen közgazdász. A tantur^yaknal is szelekéiőra van szükség, foként amiatt, hogy ni az, amit elbir egyetlen ember. Ugy érzem, hogy sok tekintetben olyan állásponton vagyunk, ho -y azonositjuk az oktatói speclalizációt a hallgatók specializáltságának mértékével. Ha funkcionális szakositas van, akkor tudomásul kell vennünk, hogy oktatói gárdánk ismeretanyaga - teljes egészét véve - rendkívül kevés ahhoz, hogy arra a következő időszakban komoly szakképzést lehessen felépíteni. A realitásokkal számolva az a helyzot, hogy nem szabad az oktatói gárdát kezdővé tenni, mert mindenki kezdő lesz, ha a funkcionális szakosításra térünk át. Amiért felelősséget szeretnénk vállalni, éppen azt tesszük kérdésessé, iia azt az álláspontot követjük, hogy adottságaink megvannak ahhoz, hogy a szaknai képzést helyezzük előtérbe, azaz a funkcionális szakositás irányába lépünk, de ezt a lépést ne te tjyük meg most. Pel kell mérni erőinket; máris alkalmasak vagy unit. oizonyos lépések i egtételére, ezeket meg kell tenni, ugyanakkor szorítani kell az oktatói gárdát abban az irányban, hogy a funkcionális szakositás ismeretanyagát gyűjtse össze. íehát a tudományos munkát kell bizonyos mértékig előtérbe Ili tani a jelenlegi időszakban, természetesen megvannak a feltételei a kutatómunka végzésének i3, de ebben előre lehet menni. Bizonyos átlapolásnak. kell lenni bizonyos szakmák kőzött, tudatában kell lenni azonban, hogy az egyetemi reformmal kockázat is jár, de ezt vállalni kell. íí y i 1 a a József: Az előterjesztéssel alapvetően egyetértek. Nem egyszerűen arról van szó, hogy az uj mechanizmussal összefüggésben próbáljunk előrelépést tenni, ennél többsől van szó. Bz az irányzat világszerte előtérbe kerül. Ami problémát jelent, az, hogy tulajdonképpen az az egyetemi oktatás, amit ml akarunk me valósitani, jelenleg sehol nem létezik. Ez is problémát jelent, hogy nekünk - figyelembe véve, hogy a rendelkezésre álló keretek nem nőnek jelentősen - számolnunk kell azzal, hogy a jövőben is tömegoktatás lesz ás ebben akarunk olyan módszereket megvalósítani - szakszemináriumok, gyakorlatok széleskörű bevezetése ami rendkívül munkaigényes. Sbben az összefüggésben vetném fel, hogy a kérdésnek ezt az oldalát állandóan figyelemmel kell kisérni, mert amennyiben csökkentjük a kötelező jellegű dolgokat és a hallgatókra bizunk egyre többet, ha ez nem jár együtt közvetlen érintkezéssel a hallgatók és oktatók között, óhatatlanul csökken az oktatás hatékonysága, ami csak a vizsgákon derül ki. Hangsúlyozni kell azt is, hogy csak bizonyos területeken vezessünk be uj módszereket? nem minden tárgyat kell feltétlenül uj módon
