Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

V á g i ^'erencí A vitában legérdekesebb ás legfontosabb kérdésnek a szaJfcositást tartom, amiben jó volna körülhatároltabb megállapodásra jutni.íía itt nem is történik meg, a további munka szempontjából mindenképpen olyan állapotba kell hozni, hogy eligazítson bennünket. & tekintetben egyetértek Bognár elvtárssal, hogy az állásfoglalásnak nemcsak abból a szempontból kell világosnak lennie, hogy. a következő években mi történjék, hanem nagyobb perspektívában Kell meghatározni. Azon túlmenően, hogy a funkcionális szakosítás e, yetértésre talált és ez meghatározott feladatokkal jelentkezik az egyetemi oktatásban, tananyagok kialakításában, a másik kérdés, ami szintén a szakosítással kapcsolatosan van döntő kihatással arra, hogy dolgozzunk a tananyagok tekintetében, mit kell előtérbe állítani, illetve a mostani körülményei, között szinue minden szaktanszékek az ágazati tantárgyak kidolgozása, illetve a mechanizmus kérdéseinek beépítése napirendén van. Tehát a szerint, hogy milyen határozat születik, másképp kell megitélnl a kidolgozást. Bognár elvtárs álláspontja e tekintetben nagyon merész. Lehet, hogy igaza lesz, de a mai körülmények között ilyen radikális állaspontra nem mernék helyezkedni, ugyanakkor aláhúznám, hogy a mai ágazati szakosításnak megvannak a korlátai, problémái. Elsősorban a forgalmi szakok azok, amelyeknél ez megmutatkozik, pl. a külker, szak képzését érzem a legcsonkábbnak. ffem tudok olyan közgazdászképzést elképzelni, amely nem az alapokból kiindulva a végső felhasználásig mutatja meg a folyamatot. Rzen a szakon fontos a nyelvtanulás, ezért engedményeket kellett tenni a szakképzésben. A másik terület a beiker. szak, ahol szintén erősebben mutatkoznak meg a problémák. Akár a kül-, akár a belkereskedelmet nézzük, bizonyos termékekkel kereskednek, s akkor tudják jól csinálni, ha tudják, hogyan és milyen körülmények között állítják elő a termékeket, milyen érdekek mozgatják a termelőket. Ilyen értelemben a kérdé3 megítélését fontosnak tartom. Véleményem szerint a külkereskedelmi területen is olyan közgazdász tud eredményesen dolgozni, aki pl. a mezőgazdasági termékek egy részével foglalkozik, a belkereskedelemben is egy-egy termékcsoport kereskedelmi kérdéseivel foglalkozik. Megvizs«álandónak tartom ezeknél a szakoknál a termeléshez való kapcsolódást, ugyanakkor, mivel a közgazdászképzésnek nemcsak közgazdasági isleretek elsajátíttatása a lényege, hanem bizonyos termeléstechnikát is el kell sajátitatniok a hallgatóknak, ezért a jelenlegi ágazati képzést teljesen kikapcsolni nem lehet, mert a termelés-technikai kérdéseknél jelentkeznek az ágazati sajátosságok és ezekhez a közgazdasági ismereteknek közvetlenül kapcsolódniok kell. Bizonyos elképzelésem lenne a tekintetben, hogy termelési ágazati csoportok szerint megalkotni a képzést. Tulajdonképpen termelési szak lenne, azon belül ipar, mezőgazdaság, valamint kialakítani a kereskedelmi irányzatokat is. Az oktatási tapaszta-