Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968

1967. október 23.

Néhány kisebb magjegyzés: Javas Lom, hogy a volt hallgatóinkkal való kapcsolatom erősitsiik. :írre vonatkozólag nincs semmiféle szervezett rendszer, hogy töltik visszakapjuk a jelzésekot, mit tudnak értékesíteni egyetemi tanulmányaikból. Saját tárgyammal kapcsolatban! egyetértek azzal, hogy a jog kiegészítő tárgyként szerepel, de a kiegészít" tárgyak súlya nom aLtol függ, hogy az oktatás rendszerében kiegáazitő vagy gerinetárgy-e. A jogi oktatás szerepe nagy mártákben fog növekedni, ."ízzel függ össze az a probléma is, hogy az óraszámot csök, entsük ezen tárjak terhére. Szivesen leadom az előadási ágászámok felát, de tiltakoznék az ellen, hogy a jogi oktatás súlyát csökkentsük. A Tanszék létszámhelyzetét csak akkor fogjuk felvetni, ha már a szaktanszékek legógetőüb káderprobléraái megoldódnak. He essünk abba az illúzióba, hogy az óraszámok csökkentése a hallgatóknak könnyebbséget jelent, mert ez intenzivebb oktatási formákat igényel. Véleményem szerint az óraszám csökkentése a tárgy oloadás-igényesöégá cl függ. Vannak tárgyak, amelyeket nagyon jól meg lehet tanulni jegyzetből is. Ken látom világosan, hogy a záró, yakorlat a szaktanszékekkel megbeszélésre került-e.Az a benyomásait* nem lesz megfelelő megoldás, hogy valaki májusban államvizs^azik és utána 3 hónapot kap arra, hogy kidolgozza szakdolgozatát. Szt meggondolandónak tartom. K r e k ó űéla: Az előterjesztést az előkészít is módszere szempontjából szeretném először méltatni. Az előterjesztésnél a szükségletek felmerésének és a lehetőségeknek józan egybeveté. érői van szó. A szükségletek szempontjaból kiemel*!* hogy olyan közgazdászokat kívánunk képezni, akik a nem egyetemet végzett közgazdászoktól olyan szinten különböztethetők meg, mint pl. egy technikus egy mérnöktől. Az előterjesztés józanul mórlegeli a lehetőségeket is abból a szempontból, hogy milyen az oktatók ás hallgatok teherbirása. A felszólalók olyan értelemben estek túlzásba, hogy egyik csak a szükségletek, másik csak a lehetőségek szempontjából nézte a kérdést."Minthogy maga az előterjesztess sem tudott ettől teljesen megszabadulni, nehéz vele vit iba nem szállni, de ugyanakkor nehéz vitába szállni is. Pl. nem helyes, hogy a makroökonómiai képzés fontosságát nem emelte ki eléggé, vagy az sem helyeselhető, hogy a szakositás tekintetébea igyekszik ragasz—* kodni a hagyományokhoz. ::Ú3 oldalról azonban nehéz ezekkel a megállapitaaokkal vitába szállni, mert nyilvánvaló, hogy az eddigi képzésünkben alapvető hiányosság volt, hogy a mikroökonómial képzést nem tekintettük elég fontosnak. Ami a szakositá3 -jelenlegi formáját illeti* véleményem szerint a funkcionális szakosítás volna a helyes. Ha azonban figyelembe vesszük a körülményeket és a jövőbeli lehofcŐ3egeket, nem hiszem, hogy más elhatározásra lehet jutni, mint az előterjeszt?s teszi.