Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. október 23.
-lo—2o— terhelésnek 13 %-át teszik ki a szaksze/nlnáriumok, kisebb módszertani és keszségfejleszté3i tárgyak, ez a terv szerint 25 Vv-ra emelkedne, iia tehát ez az arány negváltozik, ez eleve maga után vonja azt, hogy más tárgyaknál bizonyos csökkentéseknek kell bekövetkezniük. B e r e i Andori Síinek a rovására? B 1 n ö k : A segédtudományok, az ideológiai ás a kiegészítő tárgyak rovására, Ssst most a maga egészébon veszem figyelembe, nem akarok ennek részleteibe belemenni. W i 1 c s e k Jenő: Nem ismerem ezeket a részleteket, de a szöveg alapján voltak olyan aggályaim, hogy a gyakorlati megvalósításhoz nincsenek neg az alapok. Szabó elvtársnak biztosan igaza van, hiszen megvizsgálta a lehetőségeket. A következő kárdós, amelyről szólni kivánok, a fokozatosság kérdése. Az egószságea türelmetlenség nagyon ^Jó dolog, de ugyanakkor figyelőmbe kell venni a korlátokat is. ügy érzem, hogy Szabó elvtárs a korlátokkal számolt is akkor, amikor bizonyos kereteket nem akar megjelölni, mert az nehezitené az előrehaladást. Ugyanilyen mérsékletre volna szükség abban a kérdésben is, ami az oktatási módszerek, a különböző oktatási formák arányainak megváltoztat ására vonatkozik. Csatlakozom Pach elvtárs hozzászólásához az előadásokat illetlen. Az előadások számát lehet csökkenteni, de ugyanakkor nieg kell mondani, hogy jelenleg minden változóban van és az uj tananyagok kialakul '-s íhoz évekre van szükség, amig pedig ezek kialakulnak, addig az egyedül lehetséges módszer az előadás. Csak az előadásban lehet a hallgatók elé tárni azokat a változásokat, amelyek az irott anyaggal szemben bekövetkeztek és bekövetkeznek. az átmeneti szakaszban, aaelyet 2-3 évesnek tartok, az előadások súlyának lényeges csökkentését veszélyesnek tartanám. Nem tudunk a hallgatok kezébe olyan irásos adni a studiumok jelentős részében, amelyek korszerű felfogással készültek. Azzal a megjegyzéssel, hogy teljesen egyetértek az anyag célkitűzésével, szükségesnek tartom a fokozatos átmenetet. Vannak tapasztalataink, hogy mennyire munkaigényesek az intenziv oktatási formák. Csak fokozatosan lehet megteremteni annak feltételeit, hogy a munkalgánye3:iéget megfelelő színvonalon tudjuk kielégíteni. Nem mindegy az, hogy l ;jo hallgató számára tartunk előadást, vagy 8 hallgató számára szakszemináriumot, 'i'öbbazöröoon sok időt kell ráfordítani az intenziv oktatási formára, mint az előadásokra ugy, hogy egyrészt rajtunk, tanárokon múlik, menynyire lehet megszervezni a negfelelő átmenetet az intenziv oktatási formákhoz, másrészt az illetékes szerveken múlik, hogy menynyire tudják biztosítani a pénzügyi feltétele ot ahhoz, hogy az intenziv foglalkozások lehetővé váljanak.
