Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1968. március 25. - 1. A Közgazdaságtudományi kutatás néhány problémájáról. Előadó: dr. Háy László, a MTA lev. tagja - 2. Egyetemi tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője - 3. Előterjesztés címzetes egyetemi tanári és docensi cím adományozására - 4. Egyéb
-9$ V almos, hogy a népgazdaság, valamennyi területének sajátos vonásait, adottsagait és törvényszerűségeit minden hallgató kellő mélységben megismerhesse; másrészt tradicionális .tananyagainknál ás személyi adottságainknál fogva a jeleni .gi szakosítási rend látszik a legalkalmasabbnak arra, hogy a gyakorlati készségfejlesztés magasabb fokához juthassunk el. b./ -A tanév során felül kell vizsgálni egyes szakok /így a ne mzetközi ismeretek szak ás az elmé leti és torvezáci szak/ jelenlegi formájukban való fönntartásának indokoltságát, továbbá egyes szajkók /pl. a pénzügyi szak, agrár szak/ képzési irányainak kérdését. Indok: Csak olyan szakot célszerű fenntartanunk, amelynek megvan - évente bizonyos minimális számú végzett hallgatót igénylő - sajátos, körülhatárolható elhelyezési területe, s amely terülőó szükségleteihez viszonylag stabil szakosított ismeretanyag oktatása hozzárendelhető. /Ss nem zárja ki sem azt, hogy a valóságban a különböző szakokon végzett hallgatók más területek munkahelyeire pályázhassanak, sem azt, hogy bizonyos célokra - pl. tanszéki vagy tudományos utánpótlás céljára - az egyes tanszékek tehetséges hallgatók sajátos képzéséről a szakszemináriumok ás fakultatív oktatási formák keretében gondoskodjanak./ V c./ A felső évfolyamokon as egyes szakokon belül további - mégpedig funkc i_on_ á_lis_ irányú - szakosítás céljából un. szakág aza ti k épzést. kell bevezetnünk. Az adott szakon bevezetett szakágaz tok a hallgatók számára altérnatívá t jelentenek. A szakágazati képzés cél j a: megfelelő gyakorlati ítélő- és alkalmazó készsége k kifejlesztése. Indok: Azon alapvető ténybeli ás módszertani ismeretek minimális terjedelme, amely ma egy induló közgazdásztól méltán elvárható, egyegy elhelyezkedési szférában /pl. iparvállalatban/ legalább kétháromszorosára tehető, mint amennyit egyetemi éveiben egy átlagle ép ess egű hallgató alkalmazási szinten el tud sajátítani. Ezért a különböző ágasotokhoz tartozó vállalati munkakörök - az ismeretek ás készségek szempontjából - megközelítőleg hasonlóan csoportosíthat ók.
