Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb

- 29 jUk fel - csak 1967-ről van szó - az engedélyezett létszámkereten belüli állások betöltésére vagy jutalomra, ezt bizza a Minisztérium az Egyetemre. Ez semmi más, mint a Jelenlegi jutalmazási keretnek bizonyos összeggel való megemelése. ° Hogy ezt milyen rendszerben adja oda az Egyetem az oktatóknak, más lapra tartozik, azon lehet vitatkozni. Ha ilyen javaslat megy és ezt elfogadja az Egyetemi Tanács, akkor nem ért egészen egyet Dobrovits elvtárssal, hogy ha körülbelüli összegeket megjelölünk felhasználandónak, hogy ne jelöljük meg ezt a hiányt, amely már ma látszik a 02-es rovaton: jövőre kb. 2oo.ooo Ft póthitelre lesz szükség. Kéri az 5. oldal utolsó bekezdésének a 2. mondattól v aló kihagyását. Dobrovits Iván: Amit Bedő elvtárs mondott, azzal egyetért, de ne feledkezzünk meg arról, ho

0y 1967-re takarékossági határozat van, ezt végre lehet hajtani. Ezzel még külön indokolja, hogy ne közöljünk szárnszerüségeket. Ugy tűnik, ho^y a megoldás csak egy lehet: 1967. évre jóváhagyott költségvetési keretünkre, a béralappal szabad gazdálkodást kérünk es hozzálátunk, hogy felmérjük a reform bárés létszámszükségletét, ezt megtárgyaljuk a Minisztériummal, összevetjük a lehetőségekkel és ennek alapján léptessük be a reformot, olymódon, ahogy ezt anyagi lehetőségeink megengedik. Félő, hogy az anyagi lehetőségek ás az oktatási reform igényei egymástól erőteljesen szét fognak válni. B i k i c s István: Nehéz helyzetbe került, mert javaslatnak elsősorbani "elkövetője" volt. Megjegyzi, hogy az ezzel kapcsolatos koncepciók vonatkozásában mar évekkel ezelőtt a Minisztériumhoz fordultunk. Azt az anyagot beküldtük a Minisztériumnak, előzetes viták alapján; veleménye szerint azokat a fő gondolatokat, amelyeket most elmondtak az elvtársak, tulajdonképpen tartalmazta. E tekinteteiben nyilván bizonyos szempontokat hozzá lehetne tenni, de nem ez a kérdés, ezt a Minisztérium is ismerte, amikor az emiitett levelet irta nekünk. Itt kerültünk nehéz helyzetbe. Nincs meggyőződve, hogy igazuk van azoknak, akik ezt a problémát feszegetik. A Minisztérium ismerte ezeket a nézeteket ás mégis azzal fordult az Egyetemhez, hogy a meglévő helyzet alapjan, a tartalékok feltárásával kell megközelíteni a kérdést. Ezt abból a meggondolásból tette, hogy próbáljunk a jelenlegi helyzet alapján ösztönzőbb rendszer irányába menni. Ebben az értelemben igaza van Bedő elvtársnak, amikor azt a szempontot hangsúlyozza, hogy a meglévő keretek alapján is lehetne megoldásokra jutni. Nem tudja, az elvtársak máért tekintenek el attól, hogy joagy különbetek vannak tanszékek ás oktatók között a terheles tegfntetáben. Kérdés, hogy ebekét fel akarjuk-e tárni os hasznosítani. Éppen azért van szó csak a jutalmazási rendszerről, mert nem akartuk nehezíteni ennek kivitelét. Csak ezek fel-