Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb

-22ás beralapját a reform belépésével arányos ütemben, ezt az Egyetem rendelkezésére kell bocsátani ás az ily módon rendelkezésre bocsátott béralapból gazdálkodhassék az Egyetem szaoadon. Hogy ebben százezer forintos megtakarításokat tudunk elérni, ebben változatlanul kételkedik. Ez a megoldás is sok ^zavart jelent, mert ha fel is mérik a reform bárszükségletét, 4 év előléptetései, korpótlékai, nyugdíjazási, báralapváltozásai zavarólag hatnak, de még mindig'kisebb a probléma. A másii megoldás - és ebben sokkal inkább a Minisztériumnak, mint az Egyetemi Tanácsnak kell döntenie: fogadja el a Minisztérium az 1966 évi költségvetésben jóváiiagyott béralapot azzal, hogy minden megtakaritás az Egyeteme t illeti, fogadja el a Minisztérium az 196'7. évi költségvetésben szereplő óradijak keretét, továbbá az évek óta rendszeresen pótjaidéiként jelentkező óradijat. Az ebből származó minden megtakarítás szintén az Egyetemet illesse. Adjon felhatalmazást a Minisztérium, hogy az Egyetem együtt gazdálkodhassék a fő- ás mellékfoglalkozásuak béralapjaval es az óradíjjal is, vagyis vong.uk össze az óradijakat és a béreket. Amennyiben a Minisztériumnak információs igénye van, hogy mutassuk ki ennek megoszlását, ennek nincs akadálya. Az Egyetem minden későbbi létszám- és bérigénye az 1966. évi bázison bírálható el és minden ilyen igény elbírálása, majd jóváhagyása külön béralap juttatást jelent az agyetem számára. Ez annyit jelent, hogy elfogadtassuk a Minisztériummal azt az óraterhelést, ami jelenleg van, vagy azt a létszámot, amellyel az Egyetem ma rendelkezik adott óraszám mellett, adott helyzetben. Ha olyan dologba belemegyünK, hogy most^ megtakarítunk létszá

mot,. ennex bárét szétosztjuk, majd igényelünk, megint megtakarítunk éa megint szétosztun. , ebből később nagyon sok probléma adódna. Fontolja meg a Minisztérium tudományos kutatási alap létesítését az Egyetemen, amelynek egy részét oktatói bérek növelésére, másik részét a technikai személyzet létszámának növelésére lehetne fordítani. Ennek a tudományos kutatói alapnak két indokát látja. Egyik indoka az, hogy az Egyetem a közgazdaságtudománynak kutató bázisa, amit nagyon sokszor a Minisztérium is elfelejt. Pl. a Pol.gazd. Tanszék bázis tanszék, de amikor az Egyetem oktatói-hallgatói arányáról van szó, akkor ez a jellege már nem jelentkezik, nem beszelve olyan tanszékekről, mint a Világgazdasági vagy mástanszékek, amelyek az országban szin.e egyedül állnak és foltos szerepet töltenek be. Ezeknél a létszámot és bért nem leiiet az átlagossal egybe vetni. Valamilyen módot kell találni, hogy a későbbiekben óhatatlanul kialakuló jövedelemkülönbséget, amely pl. a Közgazdasági és Műszaki Egyetem.oktatói között feltetlenül be íog következni vagy foicozoani fog

t kiKuszoböljük. Allámí és pártszervek bizonyara lontos oazisnak tartják az Egyetemet, ezt sokszor érzékeltük a múltban, ez kissé