Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

-13amely viszonylag széles tárgyalást nyert: ez a szomszéd országok történészei munkájában meglévő nacionalista maradványokkal foglalkozik. Van ebben valami szimptomatikus. Azok az erőfeszítések, törekvések, amelyek a mi portákon akarnak söpörni, nem olyan "érdekesek", mint azok a megnyilatkozások, ahol nem saját portákon találjuk ezeket a dolgokat. Ami belső vitáinkat illeti, ezek állandóan folynak, ujabb és ujabb hullámokat vetnek, A tegnapi Népszabadságban is találkoztunk egy ujabb hullámával, Darvas József cikkével. Cikkében megemliti, hogy a Népszabadság karácsonyi számában is utalt zárójelben bizonyos problémákra és ezt a zárójelet most feloldja. Sz nem egészen pontosan igy történt, mert most azt irja, hogy a történész-vita egészében hasznos, jó irányú, de azért vannak olyan tendenciák, amelyekkel szemben fel kell lépni. Itt az érvényesült, amit Farkas elvtárs más vonatkozásban érintett: néhézy kérdésekben bizonyos dolgokra kiélezni a kritikát anélkül, hogy megkísérelné, hogy a saját maga pozitiv kifejtést nyújtson. Nem olvasta Faragó Vilmos cikkét ós feltehetőleg igaza van Darvas Józsefnek, hogy helytelen dolgokat is mond, de egy nagyon fontos kérdést nem szabad csak egyik oldaláról nézni és az egészet visszájára fordítani. Nem szabad Montesquieu-vel szemben Lenint idézni, Montesquieu megállapítása egészen más kérdésre vonatkozik és Lenin idézete is egészen masra. A továbbiakban Darvas ugy folytatja, hogy vajon nem ismerné Leninnek a "nagy orosz" nemzeti büszkeéégről szóló munkáját? Az egész visszafordítás, vagy arra való törekvés abban a tekintetben, hogy a szocialista hazafiságot szegezzük szembe a nacionalizmussal, azt a szocialista hazafiságot, amely a proletár internacionalizmussal szerves egységet alkot, mert ha nem alkot egységet, akkor nem szocialista hazafiság és akkor fennállnak azok a veszélyek, amelyekre Farkasa elvtárs utalt. Itt kell arról beszélnünk, hogy oktatásunkban, középiskolai oktatásunkban és általában társadalomtudományunkban felmerül olyan nézet, amely szerint az a feladatunk, hogy most neveljünk szocialista hazafiságra és majd ha e tekintetben megfelelő eredményeket érünk el, akkor lehet proletár internacionalizmusra nevelni, Sz megölője minden szocialista hazafiságra való nevelésnek; ez nem fokozati kérdés, egymást követő feladat, hanem ugyanannak a feladatnak két oldala, Sbben a fejezetben van e^y mondat, amelyhez rövid megjegyzést, kiegészítést, alátámasztast fűzne: e szerint egyetemi oktatók, tudósok bizonyíthatják, hogy a kapitalista országokban milyen nagymértékű az érdeklődés a szocializmus iránt, mennyire vonzók a perspektívák stb. Hozzá lehet tenni, hogy csak akkor van igazán tekintélye oktatóinknak, tudósainknak a tőkés országokban, ha szilárdan és következetesen marxistaként és kommunistaként lépnek fel. Még taktikai szempontból is téves felfogás,^ hogy túlzott hajlékonysággal lehet jó értelemben vett szimpátiákat szerezni. Csak marxista alapon fejtve ki tudományos állás