Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

R.N, ' , fS A Kereskedelmi Kar előterjesztése az Egyetemi Tanácshoz a szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat-készités egységes rendszerének kialakitása tárgyában. A felsőoktatási reform ennek végrehajtását szolgáló perspektivikus egyetemi tanterv megköveteli egyetemi oktatómunkánk továbbfejlesztését, korszerűsítését. Ennek a munkának az egyik alapvető nehézsége az, hogy nincsenek kidolgozott, általános felsőoktatási módszertani elvek* A pedagógiai tudomány művelői eddig elég mostohán bántak ezzel az igen fontos területtel. Ennek következtében az egyetemi oktatókra vár az a feladat, hogy elvileg tisztázzák, kidolgozzák, gyakorlatilag alkalmazzák a felsőfokú oktatás színvonalának további emeléséhez feltétlenül szükséges korszerű oktatási módszereket. Igen foütos feladat e tekintetben, az oktatás és nevelés folyamatának kontinuitása, a középiskolából az egyetemre való átmenettől az egyetemet végzettek továbbképzéséig, /illetve az egyes oktatási fázisokon belüli problémák/. Különösen lényeges az egyetemi képzés első és utolsó fázisának oktatási-nevelési problematikája, /Csak utalásszerűén emiitjük a felvételi vizsgák feladatának, céljának és módszerének kérdését. Ennek során olyan probléma tisztázását, hogy pl. a tartalmi ismeretekre kell-e helyezni a felvételi vizsgáknál a fő súlyt, vagy inkább az alkotó gondolkodásra való képességet kell felmérni a jelentkezőknél? Az első egyetemi tanulmányi év nehézségei stb./ « Jelen elgondolások, javaslatok az'egyetemi oktatás végső fázisának problematikájára szorítkoznak. A fő cél, amelyet kitűztünk; milyen módszereket, formákat látunk célszerűnek annak érdedében, hogy: - növeljük az önállóságot, a hallgatók tanuló és kutatómunkájában és - bevezessük a végzős hallgatókat foglalkozásszerü feladataikba. E kettős feladat szorosan kapcsolódik az egyetemi reform egyik fő célkitűzéséhez, amely az oktatásnak az élettel, a ?yakorlattal való mind szorosabb összekapcsolását, a gyakorlati munkának az oktatás szerves részévé való tételét irányozza elő. Természetesen mindez nem jelentheti az "Íróasztalhoz való képzést", de feltétlenül elő kell késziteni a hallgatókat a gyakorlati gazdasági élet bonyolult problémáiban való eligazodásra, azok megoldására való készségük kialakításával. Tehát a reform végrehajtása során nem valamiféle prakticisztilcus képzésre gondolunk, hanem olyanra, amely a praris valóságos és hosszabb távra szóló szükségleteiből