Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

- 5 Hangmtlyezzák a tankönyvek fontoss igát és azoknak az aktuális témákra való koncentrálását. Lengyelors^zágban kiemelik, ho-y a korszerű tudomány a szintetizálásra törekszik/ 2z"az igény a káderképzés metodológiai alapozását követeli meg, továbbá azt, hogy a halig tókat alkalmassá kell tenni kollektívákban végzett feladatok ellátására. Fontosnak tartják a nem alkotói tevékenységnek m ndinkabb a kibernetikai berendezések hatáskörébe való ácutalását. Lengyelországban egyébként az utóbbi években a közgazdászképzést megreformálták. Az oktatási program reformja arra irányult, hogy széles profillal rendelkező közgazdaszokat képezzenek ki. Ez egyébként több országban uralkodó irányzattá vált. Ezzel függ össze az első két tanulmányi év egységesítése, amely lehetővé teszi, hogy a hallgató tudatosan válassza meg képzési irányát. Hangsúlyozzák a képzés - nemzetközi méretekben felvetett - két profiljának: közgazdasági-matematikai, továbbá közgazdasági-szervezési profil különválasztását, a formális terhelés csökkentését és külön esti oktatási programok elkészítését. Az IBA-ban az utóbbi időben növekvő szerepet kap a. közgazdászképzésben a matematika és a statisz ika, A szakképzés két területre specializálódott: gyakorlati-ügyviteli, továbbá elméleti-köz ;azdasá^i képzésra, A mérnökképzésben hangsúlyozzák a "multidiszciplindlis" képzés előtérbeállitását. 3 szerint a szakterületek merev határait fellazító képzés kerül előtérbe. Ugy vélik, hogy a szakismeretek" lo-2o évig sem avulnak el" ha az egyes szaktudományok közötti határokat lebontják. A mérnökképzésben ennek megfelelően a műszaki tudományok okt tása mellett helyet kap a. köz gazdaságtudomány, a politikai tudomány, a lélektan, az élettan, a nyelvtudomány, az orvostudomány, stb. Az oktatás céljának a széles intelektuális képzést tartják, a hallgatókat arra képezik ki, hí: y az uj tudományos eredményeket azonnal felismerjék, azt el tudják sajátitani és kezdeményezően lépjenek fel azok alkalmazása érdekében. Ezen irányzat ellenzői kérdésként tették fel, vajon az uj diplomások képesek-e bármilyen gyakorlati munka elvégzésére? Vajon a sokféle tudományág nem keveredik-e össze agyukban amiatt, hogy semmiféle speciális szakkép,ebeségük sem lesz? Az irányzat védelmezőinek válasza: A széleskörű kiképzésben részesült hallgatókat nem fenyegeti az a. veszély, hogy napjaink rövidéletű kézikönyveihez ée az azokban foglalt gyakorlati alkalmazásokhoz kell igazodniuk és ennek folytán ismereteik csakhamar elavulnak. A korszerűsítés érdekében különböző szervezeti intézkedéseket'is foganatosítottak. így pl. Svédorazj^ban az ország egészére egységes egyetemi hálózatot alakítottak liinöveTve ezzel az egyetemek közötti kapcsolatot és az erőforrások koncentrált és hatékony felhasználását. Az USAban terjed az egyetemek közötti oktatási kooperáció. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyengébb és erasebb egyetemek azonos fakultásait kapcsolnák egymáshoz "egyetempárok" létrehozásával. Az erősebb íakultás oktatókkal, ö tananyagokkai, programokkal segiti a gyen é'bet. E mellett nagyarányú építkezésbe kezdtek egy "interdiszciplinális" kutatási központ létrehozására. öt tudományágat egymás mellé telepitettek, hogy á közelség egyben erősítse az intézetek közötti kapcsolatot A továbbképzésben a hangsúlyt az uj anyagokra helyezik, tehát olyanokra amelyeket főiskolai tanulmányaik ála t nem tanultak, így pl. a matematikában, a valószinüségszámi'űást, a mátrix algebrát, az analizist, a já-