Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2
1966. április 6. - A korszerű vezetési elméletek, módszerek, valamint a szociológia oktatásának és kutatásának kérdései Egyetemünkön
-14Ji j -vagy kizárólag - az alapvető osztályokra figyeltünk és jóval kevésbé az átmeneti-közbülső rétegekre. A történelmi materializmusban és a történettudományokban az osztályok alapvető termelési viszonyait, de nem általában társadalmi viszonyait vizsgáltuk és az osztályok mellett a nem alapvető csoportok kérdését nem vizsgáltuk, stb. Az Egyetemen hálás tudományos feladatunk lehet, hogy amikor ezeket a kérdéseket kidolgozzuk és oktatjuk, egyben hangsúlyozzuk, hogy a társadalmi csoportok oktatásánál nem egyik makro-csoportnak tartjuk az osztályt, hanem alapvető kategóriának és amikor jellemezzük, alapvetően gazdasagi viszonyaikat ismertetjük stb. Erre a történelmi materializmus keretében igen jó lehetőségek nyilnak. Egyetért azzal, hogy a szociológia tárgyban a szociológiai mó ds ze rt ant 3zükebb árflTfeoet i kell oktatni, gazdasági szociológiai metodológiát kell oktatni és minimálisra kell redukálni az általános szociológiai bevezetést. Eljön az ideje annak is, hogy ennek tudomány-elméletét, rendszertanát egy külön tanszék oktassa, most azonoan, amikor bevezetésre kerül ez a tárgy, szükségképpen csak néhány bevezető előadásra KÖrulhet ^spr^ t^kv^oc a A vezetési ismeretekkel kapcsolatban: amikor alá kell hozni azt, amit az elvtársak több vonatkozásban érintettek - hogy ezt a meglévő tárgyak anyagában, módszereiben kell érvényre juttatni -, ugyanakkor nem mondhat le az Egyetem arról, hogy kisérletet tegyen vezetési ismeretek tárgy kidolgozására. Berei elvtárs helyesen mondta, ho^y ha mi nem dolgozzuk ki ezt a tárgyat, akkor ez az ellenséges ideológia részéről kerül kidolgozásra vagy átvételre. Ez alapvető veszély, de van olyan veszély is - anélkül, hogy lebecsülnénk jelentős kezdeményezéseket -, hogy kidolgozzák ezt a tárgyat nem az ellenséges ideológia befolyása alatt, de kevésbé jól, mint ahogy mi'kidolgozzuK. Méltán lehetne felvetni néhány év múlva Egyetemünkkel szemben, hogy ezt a lehetőséget elmulasztottuk es nem tettünk lépéseket ilyen tárgy kiaolgozására és joggal mondhatnák, hogy mégiscsak a Közgazdaságtudományi Egyetem oktatói és kutatói a legalkalmasabbak a gazdasági vezetés ismeretanyagának rendszerezésére és kiaolgozására. Amikor igy gondolkozunk Egyetemünk perspektivájáréi - olvasván szovjet, szocialista országoKbeli és nyugati közgazdasági egyetemekről is - , fel kell tűnni annak, hogy egy közgazdaságtudományi egyetem fejlődése a mostani időszakban és a következő években a vezetési ismeretek oktatásától elvileg elválaszthatatlan, hogy egy közgazdaságtudományi egyetem fejlődését ebben a korszakban éppen a vezetőképzés alátámasztasa, megközelítése kell képezze. Egyetértve azzal, hogy nem vállalhatunk olyan feladatot, hogy a vezetőképzést mint továbbképzést megszervezzük, hangsúlyoznunk kell állásfoglalásunkban, hogy a vezetőképzést Egyetemünkíöol teljesen elvaiasztva nem tart-^ juk reálisnak, hogy továobképző tagozatunkat egy külön vezetőKépző intézmény talaját-vesztetté tenné. Ha van közgazdaság-
