Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. november 1. - 1. Az Egyetem 1965-68. évi káderfejlesztési terve. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője

hogy a törzsgárda lo-15 éves oktatási tapasztalattal rendelkezik és feltételezhető, hogy még 2o-25 évig a helyükön lesznek, itt tehát az utánpótlás nem sürgető. De ha mentesíteni akarunk bizonyos erőket, hogy tudományos munkával foglalkozhassanak, viszonylag gyors ütemben kell uj embereket felvenni. Amikor az elmúlt időszak káderfejlesztését nézzük, a fluktuáció nem nagyon merült fel és a következő időszakban sem számolunk ezzel. Szükséges, ho^y a törzsgárdában ne következzék be fluktuáció, ennek a felteteleit meg kell teremteni, pl. azzal, hogy kialakulhassanak sajátos kutatási területek, hogy a docensek mellé egy-két fiatal oktató kerülhessen. Felmerül, hogy a fiatal oktatókkal hogyan ismertethetjük meg a gyakorlatot, ezt is szükséges lenne megoldani. A káaerfejlesztási terv bizonyos mértékig szervezés is és véleménye szerint ezek a problémák a tervezetben kevésbé szerepelnek. Kahulits Lászlói A Pártbizottság is megállapította, hogy a terv néhány kiegészítéssel jónak tartható. Véleménye szerint helyes volt a pártszervezetnek és az Egyetem vezetésének a Minisztérium utasitását megelőző kezdeményezése arra vonatkozólag, hogy a terv elkészítését korábban kezdjük meg. finnek voltak ellenzői az Egyetemi Tanácsban, de ezek az elvtársak is láthatják, hogy ennek az az eredménye is született, hogy egy sor kérdésben közelebb kerülnek a vélemények, jobban megismerjük egymás munkáját, felhivtuk a figyelmet, hogyan kell gazdálkodni az oktatókkal, mint az egyetemi munka legfontosabb tényezőivel. Szó esett a pártbizottsági ülésen a káderfejlesztési terv és a kádermunka elválaszthatatlan voltáról, hogy a terv teljesítése nagymértékben múlik azon, milyen lesz a kádermunka. Ez rendkívül felelősségteljes, munkaigényes, kényes tevékenység. Nemcsak a vezetők kádermunkájáról, hanem minden oktató kádermunkájáról van szó. A vezetők jó kádermunkája kisugárzik az oktatókon keresztül a hallgatókra is. A legfontosabb vitatéma volt az oktató-, nevelő és tudományos munka egysége. Ez még mindig nem egészen világos, többféle állásfoglalás van. Szép elvtárs felszólalásából kiérződik, hogy legszívesebben tudományos munkát végez, ez adottságaiból és eddigi munkájából is fakad. Az oktatóknak elég nagy része végezne'legszívesebben tudományos munkát, azonban figyelembe kell venni, hogy elsősorban oktatók és nem tudományos kutatók vagyunk, ez korlátozza a tudományos munkára való összpontosítás lehetőságét. Ehhez járul még sok esetben a vezetésben való részvétel sok elvtársnál, ez szükségképpen további lemondást követel. Ugyanakkor vannak viszonylagos korlátai is annak, hogy valaki kutatómunkát végezzen: az Egyetem olyan helyzetben van, hogy óriási mennyiségű oktatómunkát kell elvégezni. Nem helyes, ha a hármas egységet ugy képzeljük el, amelyen belül csupa ellentmondás ás korlátozó tényező van. Véleménye szerint aki az oktatómunkát helyesen végzi, ugyan-