Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. november 1. - 1. Az Egyetem 1965-68. évi káderfejlesztési terve. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője

-6­A 8. oldalon az utolsó bekezdésben szerepel, hogy erősiteni kell az egyes tanszékeken már kialakult kutatóbázisokat; ennek megfelelő fogalmazás van a 24. oldalon és ellenkező értelmű a 11-12. oldalon. Véleménye szerint a végső megfogal­mazások olyan értelműek legyenek, hogy minden tanszéknek legyen lehetősége arra, hogy kutatóbázissá fejlődjék. A 19. oldalon szerepelnek az előléptetési tervek, amelyek dsak irányszámokat jelentenek. Megemliti, hogy nem akarták terhelni a tervet a tanársegédi előléptetésekkel, de ez nem jelenti azt, hogy nem tervez a Tanszék ilyet. A 22. oldal 3. bekezdése megemliti, hogy évekre visszamenőleg nem fordult elő egyetlen vizsgálat, fegyelmi sem. Véleménye szerint ezt ilyen szintű anyagban nem kell reklamálni. Egy csomó, nem látványos intézkedés történt, ha valaki nem telje­sítette terveit, pl. nem kap prémiumot stb. A másik megálla­pítás, hogy a tervek elvétve tesznek javaslatot minőségi cse­rékre. Itt sem reális az igény, erre szűkség esetén sem lesz lehetőség. Van olyan megállapítás is, amely a gyakornokok alkalmazásának pozitiv oldalait erősen hangsúlyozza. Tapasztalataik szerint ez a rendszer nem nagyon vált be, inkább olyan oktatókra van szükség, akik e^y-két évet már a gyakorlatban töltöttek, eze­ket azonban nehez behozni az Egyetemre. R é c z e i László: Az óraadás állandóan visszatérő probléma, A nemzetközi kapcsolatok szak fejlődésben van, a megoldások, amelyeket az anyag kilátásba helyez, nem célravezetoek. Aki adjunktus az ELTE-n, nem valószinü, hogy nálunk ki lehet ne­vezni cimzetes docensnek, vagy egyetemi tanárnak és nem^való­szinü^ hogy az illető óránként 3o Ft-ért vállalja az előadást, Cimzetes kinevezés jók lehetnek olyanoknál, akik egyébként nem oktatással foglalkoznak. A kérdést feltétlenül pénzügyi vonalon kell megoldani. Kéri, hogy az Egyetemi Tanács jusson olyan határozatra, hogy szükséges a Pénzügyminisztériummal érintkezésbe lépni ebben az ügyben. Bikics István: A hármas egység kérdésének megítélésében jelentős véleménykülönbségek vannak. Sok olyan oktató van, aki nagy terheléssel dolgozik ás emiatt egyébirányu feladatai háttérbe szorulnak. Szép elvtárs állásfoglalása szerint elsőd­leges a tudományos munka. A gyakorlatban is sok helyen érvé­nyesül az a felfogás, hogy nem is mindenkinek feladata oktat­ni, ezt bizonyos tipusu emberek végezzék el, mások pedig tu­dományos munkát végezzenek. Nem szabad spontán feloldást adni ennek a problémának, mert ez azt jelenti, hogy bizonyos fel­adatok eltolódnak egyes oktatók felé, másrészt a minőség csök­ken az oktató- és tudományos munkában egyaránt. Egyes tanszé­kehenem aem egyforma a helyzet ebből a szempontból. Hangsú­lyozni kellene, hogy kétfrontos harcról van szó, egyik az oktató-nevelőmunka, a másik a tudományos munka. Mind a meg­becsülés, mind a feltételek vonatkozásában sokat kell tenni azért, hogy itt kétlábon tudjunk állni.

Next

/
Thumbnails
Contents