Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1

1965. november 1. - 1. Az Egyetem 1965-68. évi káderfejlesztési terve. Előadó: Kovács Károly, a Személyzeti Csoport vezetője

A létszámfejlesztési idények tárgyalásakor nem kerülhetjük el azt a problémát, amelyeket az oktatói normák jelentenek számunkra. Noha véleményünk szerint.e normák kissé elavultak, számitásainkból még sem iktathatjuk ki létüket. A problémát élesen jelzik azok a számok és arányok amelyek a lo. sz. táblázatban olvashatók. Ebből világosan kiderül, hogy a jelenleg érvényben lévő oktatói létszáranormák mellett a fentebbi létszám-igényeknek csak mintegy ötödnyije volna kielégithető. Ideiglenes áthidaló javaslatként kívánatos kezdeményező lépéseket tenni annak érdekében - tekintettel kutatási célkitűzéseinkre, tudományos tevékenységünk kiszélesítésére hogy az általunk kialakitctt és megvitatott elképzelések megvalósításához ne csak oktatói státusokat bocsássanak rendalkez sünkre, hanem minisztériumi kutatói státusokat is. Egyes tanszékeinknél pedig akadémiai kutatói létszámfejlesztést kell szorgalmaznunk. Külső óraadói igények. A hároméves káderfejlesztési terv időszakában is számolnunk kell jelentős külső óraadói igényekkel. Noha a tanszékek oktatói állományát bizonyos mértékig fejleszteni kivánjuk, nem tartanánk célszerűnek, ha az egyes magas óraszámmal oktató tanszékeken a gyakorlatok és.a szemináriumok ellátását egész, vagy félállású oktatókkal biztosítanánk. Gazdaságosabbnak látszik azt részben külső óraadók igénybevételével megoldani, A külső óraadói igényeket a továbbiakban is évenként kell részletesen indokolni és az oktatási, vagy személyi feltételek változásával a lehetőségekhez képest csökkenteni kell. Az oktatói állomány felkészültségének fokozása. Az egyetemre háruló feladatokból eredően a jelenlegi oktatógárdának az elkövetkező években - részben mennyiségi, és nagyobb részben minőségi szempontból - az eddigieknél nagyobb munkát kell végeznie. Ez föltételezi az oktatói kar minden oldalú felkészültségének fokozását, A továbbfejlődés kulcskérdése; az oktatók tudományos tevékenységének erőteljes fokozása. Ez döntően a professzorokkal és docensekkel, részben az adjunktusokkal szemben merül fel növekvő követelményként. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretnénk egyfelől, hogy a tudományos munkába bele-tartozik a tananyagok - szakkollégiumok, szakszemináriumok - anyagának korszerűsítése, a különböző szervek kutatást kivánó igényeinek kielégítése és természetesen az akadémiai doktori, kandidátusi értekezések negirása is. -^"tudományos munka tehát nem korlátozódhat ez utóbbiakra. Másfelől viszont reálisan számolni kell azzal, hogy oktatóink jelentős része tudományos érteke-